Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - Scharfe, Martin: "Árpádházi Szent Erzsébet és lelkiatyja, Marburgi Konrád, 1230." Nyomozások és feltételezések a kép keletkezési körülményei illetően
tározza meg feladatait. Erzsébet három évvel később, 1231 novemberében, huszonnégy évesen, a munkától és vezekléstől kimerülve hal meg. Komád nem sokkal ezután, az egyház által felhatalmazva, nagyszabású eretneküldözésbe kezd, s az sem tartja vissza, ha áldozatai hatalmas és befolyásos emberek. Egy ilyen véres eretneküldöző körút végén éri utol a halál, a hazafelé vezető úton kísérőivel együtt egyszerűen agyonverik2 3, mégpedig nem messze Marburgtól, a Lahn-menti dombok túloldalán, nagyjából a mai Hof Capelle nevű városrész táján. A sors iróniája, hogy a Hohlweget, ahol a korabeli híradás szerint Konrádot meggyilkolták, az 1960-as években szemétlerakó helynek minősítették, és máig Marburg egyik szennyezett területeként tartják nyilván. Konrád halálának színhelyén ma tehát egy „szemetet lerakni tilos!” feliratú tábla áll. Janssen első képe ma is abban az állapotban látható, ahogyan nagyjából 1903-ban is, a marburgi kórház egyik termét ábrázolja. Egy magas, vaskos mennyezetű helyiséget látunk, amelyet hátulról faoszlopok, valamint egy empóra zár le. A zöldes színű falakat és a betegágyakat a hátulról beszűrődő fény világítja meg. Középen, szürke ruházatban Erzsébet alakja látható, amint erősen meghajolva a padlón térdepel, valószínűleg éppen egy beteg mosdatását kezdi meg. Cipőt vagy samt nem visel, arcát egy vállig érő fehér kendő szegélyezi. Tekintete nem találkozik a jelenet egyik szereplőjének tekintetével sem, hanem átlósan felfelé, kifelé irányul a képmezőből. Kezeire támaszkodva térdel, egy ingatag, labilis testtartásban, szinte mintha egy vadászatban elejtett őzet látnánk a képen. Közvetlenül mögötte Konrád áll, fehér domonkos-rendi ruhájában és fekete skapuláréban. Arca izgatott lelkiállapotot tükröz, felsőteste oldalra hajolva, és részben oldalra is fordulva, szája nyitva, karjai éppen felfelé emelkednek, jobb keze erősen behajlítva, hüvelyk- és mutatóujja kinyújtva - ahogy Margret Lemberg is írja, tulajdonképpen egy egészen érthetetlen, értelmezhetetlen mozdulatot láthatunk (Lemberg-Oberlik 1985, 6). Konrádot öt, drága ruhákba öltözött alak veszi körül, arcukon egyszerre tükröződik a gőg, a tanácstalanság, a sajnálat és a megütközés, sőt a hátrébb állók tekintetében az iszonyat jeleit is felfedezhetjük. Jobboldalt a betegeket láthatjuk, arcukon felindultság, úgy látszik, egyikiik-másikuk felkelni készül ágyából, némelyikük arckifejezése, mozdulata az őrültség jeleit tükrözi. Az izgalommal telített jelenetet hidegen ellensúlyozza a falon függő román stílusú feszület. Vajon ilyennek, és ha nem, akkor hogyan képzelhette el az egyetemi tanács a kész festményt 1895-ben, amikor megkötötték a festővel a munkaszerződést, amelyben már szerepelt a sorozat első képének címe és mérete is („Szent Erzsébet és lelkiatyja, Marburgi Konrád — 22,05 m2”). Az egyetemi tanács e tekintetben sötétben tapogatózott. A minisztérium nem küldte el az egyetemnek Janssen vázlatrajzait sem4 — „valószínűleg előre megfontolt szándékkal”, ahogyan arról a kurátor egy későbbi jelentéséből értesülhetünk. 2 A kórház kápolnájának falmaradványai nem messze az egyetem épületétől, a Pilgrimstein nevű utcában máig láthatók. 3 Az Erzsébettel és Komáddal foglalkozó terjedelmes irodalomból legyen elég itt csupán a két jubileumi kötetre utalni: Arnold—Liebing 1983; Sankt Elisabeth. Fürstin, Dienerin, Heilige. Ausstellung zum 750. Todestag der hl. Elisabeth, Marburg. Sigmaringen 1981. Utóbbiból különösen: Elm 1981, 23; Werner 1981; Patschovsky 1981. Árpád-házi Szent Erzsébet életére és kultuszára vonatkozóan a magyar olvasó számára felhívjuk a figyelmet Sz. Jónás Ilona (1989) és Magyar Zoltán (2007) egy-egy áttekintésére [a szerk. megj.] 4 Itt felvetődik néhány kérdés: miért nem reagáltak azok a professzorok, akik korábban vehemensen fejtegették egy kép (amely akkor még nem is létezett!) problematikus mivoltát, azután, hogy elolvasták annak kényes címét: A Szent és annak nevelőmestere? És miért nem utazott el közülük senki Düsseldorfba, hogy megtekintse az 1896 októbere óta kész, és ott közszemlére bocsátott festményt? (A vasúti összeköttetés annak idején sem volt rosszabb, mint napjainkban!) Miért hagyatkoztak a kormányzatra? Mindezt a kurátor az 1898 decemberében a miniszternek címzett jelentésében (indirekt vagy direkt módon) a szenátus szemére vetette. 17
