Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - Lozoviuk, Petr: A reálszocializmus mint a néprajzkutatás tárgya
Munkámban azt szeretném megvizsgálni, hogy az etnológia mint tudomány mennyiben képes a reálszocialista mindennapok néhány fontos aspektusának megvilágítására. A kérdéskört az európai etnológia (Etimológia Europaea) eszméje felől szeretném megközelíteni, amely egy többszálú kutatói diskurzus, amennyiben a közép-európai néprajzkutatás hagyományát kultúrantropológiai és szociálantropológiai módszerekkel kapcsolja össze. Egy interdiszciplináris jellegű szociokulturális tudományterületről van szó, amelynek leghangsúlyosabb eleme a mindennapok kultúrájára, a társadalmi különbségekre, interszubjektív mozgatóerőkre, cselekvési és gondolkodási mintákra, valamint a kultúrák közti hermeneutikára való reflektálás. Egy olyan tudományág, amely a legkülönfélébb európai társadalmi csoportok (múlt- és jelenbeli) interszubjektív dimenzióját vizsgálja3. Érdeklődésem tárgyát, a reálszocializmust szakmai körökben általában ideológiai koncepcióként, politikai-gazdasági rendszerként vagy éppen (egy korhoz kötött) geopolitikai terminusként szokás meghatározni. Az alábbiakban ezzel szemben azt próbálom majd bizonyítani, hogy az etnológiai szempontból a reálszocializmust sokkal inkább érdemes kulturális jelenségként értelmezni. A kulturális típus elméletét, mint társadalmi jelenségek elemzésére alkalmas modellt a tartui szemiotikái iskola dolgozta ki, eredetileg az irodalomtudomány kérdéseire vonatkoztatva, (vö. Lotman 1981). A reálszocializmust azért is jellemezhejük kulturális típusként, mert megvalósulását, fokozatos kialakulását számos kulturális változás vagy változtatásra való törekvés kísérte. A vizsgált jelenséget munkánk szempontjából úgy is meghatározhatnánk, mint különleges kulturális szokások és szabályok összességét. Wolfgang Engler berlini kultúrszociológus e tekintetben okkal beszél a kelet- és nyugat-európai viselkedés, magatartás közti „civilizációs résről” (vö. Engler 1992). Jurij Lotman szerint egy adott kulturális típus jellemrajzát csak akkor tudjuk teljességgel felvázolni, ha kijelölhetők azok a legalapvetőbb elemek, amelyek az adott kulturális rendszer működéséhez elengedhetetlenek (Lotman 1981, 57). A szocialista realitás modellezését viszont differenciáltan, mindig több értelmezési szint meghatározásával kell kialakítanunk. Az etnológia számára a legalkalmasabb terepnek éppen a legalsóbb szint, vagyis az ún. hétköznapi emberek gyakorlati cselekedeteinek, reflektálatlan döntéseinek és eseményeinek vizsgálata mutatkozik. Amikor tehát az etnológia a reálszocializmust vizsgálja, célja nem a korabeli politikai rendszer összefüggéseinek feltárása, sem pedig fejlődéstörténetének vagy átalakulási mechanizmusainak elemzése. Sokkal inkább azt szeretné feltérképezni, miként viszonyultak hozzá az emberek, és mennyiben befolyásolta vagy alakította mindennapi döntéseiket. Fontos kérdésként merülhet fel továbbá, hogy a vizsgált rendszernek milyen mai interpretációi születnek, illetve, hogy az aktuális értelmezések milyen új összefüggésekre mutatnak rá. A reálszocializmus idejére jellemző repetitív viselkedés- és szokásminták feltárása, feldolgozása fontos lehet az átalakulási periódusok, vagyis a posztszocialista átalakulási időszakok sajátos problémáinak megértéséhez. Jellemző, hogy ezek a problémák nemegyszer a szociális interakció szereplői és meghatározói előtt is ismeretlenek. Célunk tehát a vázolt módszer tekintetében nem csupán a reálszocializmus önmagában való vizsgálata, hanem sokkal inkább a róla kialakult mai képek és interpretációk elemzése. Nem egy 3 Az európai etnológia ilyenfajta értelmezéséhez vö.: Lozoviuk 2005a. 124
