Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
ban, messze idegenben alusszák örök álmukat, s az áldozatokra, akiknek itthon a faluban oltotta ki életét egy-egy eltévedt golyó vagy aknarepesz. " (,Szabad Újság 2003. október 8., 5. p. ) A kálnai emlékmű egyik oszlopát a ma már nem létező' Mohi település egykori áldozatainak emelték21, s külön oszlopot avattak a holocaust áldozatainak is: „ ...Az atomerőmű építése miatt likvidált kis falu, Mohi jogutódja Kálna község, ezért a falunkban letelepedett egykori mohiak kérték, hogy az ö világháborús hőseiknek is szenteljünk egy emlékművet (...) A zsidó lakosok, akikből sajnos mára csak egy’ maradt a községben, az egykori zsinagóga helyén szerettek volna emlékművet felállítani, de mivel ez mára már magánterület, úgy gondoltuk, a másik két emlékmű mellett méltó helye lesz a holocaust áldozataira emlékeztető oszlopnak is. " (Szabad Újság 2003. október 8., 5. p. ) A háborús emlékművek kapcsán szólnunk kell a folklorizmus-kopjafák megjelenéséről is. Ezek a kopjafák/emlékoszlopok magyar nemzeti szimbólumként 1977-ben jelentek meg majd terjedtek el Dél-Szlovákia szerte a különböző szlovákiai magyarok által szervezetett kulturális rendezvények befejezéseként. Egyfajta emlékműként állították ezeket. Az 1989- es rendszerváltást követően szinte robbanásszerűen megszaporodott számuk és több helyen háborús emlékműként is megjelentek (vö. L. Juhász 2005). Gyakran kombinálják ezeket az emlékoszlopokat márványból vagy más tartósabb anyagból készült elemekkel is (pl. Dunaradvány, Hosszúszó, Csúcsom, Komáróc stb.).22 Ipolyságon háborús emlékműként fából faragott kaput készítettek, amely a megbékélés kapuja nevet kapta, és a helyi temetőben, a katonasírok mellett állították fel. Nem funkcionál kapuként, s bizonyos évfordulók alkalmával koszorúkat helyeznek rá és mellé is. Ugyancsak csupán 1989 után nyílt mód arra, hogy a szlovákiai magyarok a kitelepítésre és az ún. szlovák-magyar lakosságcserére emlékeztető különféle emlékműveket állíthattak. A legelső és legismertebb ilyen emlékmű, amely más kitelepítetteknek is emléket állít az Érsekújvár mellett fekvő Udvardon található: „...a kősziklából faragott kettétört fatörzs a kiűzetést és a hontalanságot szimbolizálja, a törzsből kinyúló emberi kéz az ég felé mutat, mely lehet áldást osztó, Isten felé nyúló és kérő, de a gonosznak megálljt parancsoló is. Benne egy szem és könnycsepp, mely a bánatot és szomorúságot jelképezi, az arany szemgolyó pedig Isten napját és a reményt fejezi ki. Az emlékmű talapzata körül márvány- és gránitkockák találhatók, melyekbe a kitelepítettek mai lakóhelyeinek a nevét vésték bele, illetve az elhurcolásuk célállomásait, Szudétavidéket, Mauthausent. " (Szabad Újság 1996. október 2., 9. p.) 21 Mohi egy református település volt, ahonnan az épülő atomerőmű miatt az 1970-cs évek második felében kiköltöztették a lakosságot, a házakat pedig lerombolták. Csupán a temetőt és a templomot hagyták meg. 22 Ezek teljes listája megtalálható a folklorizmus-kopjafákról Írott kötetemben (L. Juhász 2005, 183-211.) 97
