Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei

nak, akik csak azért haltak meg, mert cigány volt a kezük, lábuk, mosolyuk, modoruk, viselkedésük és puszta lényük. Lakatos Lajos, Csata polgármestere összefoglalta a 61 évvel ezelőtt történteket, amikor az akkori Magyarországról hatvanezer romát szállítottak a komáromi Csillag Erődbe, hogy onnan zömében Auschwitzba és más haláltáborokba kerüljenek..."

{Új Szó 2005. augusztus 5., 5. p.)

A másik, a roma holocaust áldozatainak emlékére állított emlékművet Dunaszerdahelyen avatták fel 2006-ban. A sajtóban tévesen úgy jelent meg, hogy a dunaszerdahelyi az első ilyen jellegű emlékmű, az állíttatok is ebben a szellemben nyilatkoztak. Valószínűleg nem volt tudomásuk róla, hogy Csatán egy évvel korábban már avattak ilyet:

„Dunaszerdahely. Első alkalommal történt Szlovákiában, hog)’ nagyszabású nyilvános ünnepség keretében tisztelegtek a roma holocauszt áldozatainak emléke előtt. Dunaszerdahely központjában tegnap óta szoboralkotás emlékeztet újkori történelmünknek erre a tragikus eseményére. A dunaszerdahelyi Romológiai Kutatóintézet kezdeményezésére felállított emlékmű leleplezésén jelen volt Robert Fico kormányfő, Milan Čič államfő hivatalvezetője (...) Antonio Provenzano, Olaszország szlovákiai nagykövete, a roma civil szervezetek vezetői, a város és a megye vezetői, a szlovákiai zsidóság képviselői. Robert Fico beszédében nagy jelentőségűnek minősítette, hogy Szlovákiában emlékmű létesült az évtizedekig tabuként kezelt roma holocauszt áldozatainak emlékére. "

(Új Szó 2006. augusztusó., 2. p.)

Az 1989-es rendszerváltás utáni időszakban állított egyéb monumentumok és jelek

Az 1989-es rendszerváltást követően a kutatott területen eddig soha nem tapasztalt mértékben megnőtt a háborús emlékművek állításának a száma. Ezek az objektumok formai szempontból nagyon változatosak, és esztétikailag ugyancsak tarka képet mutatnak: vannak köztük művészi alkotások és minden ízlést nélkülöző emlékjelek is. Készültek méregdrága márványból vagy bronzból, de értéktelen, silány anyagból is. A rendszerváltás utáni emlékművekről gyakran visszaköszönnek az első világháború emlékére, a második világháború végéig állított emlékművek szimbólumai. Nagyon közkedvelt a turul, a szent korona vagy a szent koronás magyar címer. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a szlovákiai magyar településeken állított háborús emlékműveket egyfajta nemzeti szimbólumnak is tekintik.

A mátyusföldi Deákiban a második világháború és a kitelepítés áldozatainak emlékművén szereplő szimbólumokról az alkotó a következőket nyilatkozta az avatásról tudósító újságírónak:

,, ...Azoknak a vére, azoknak a láncszeme vagyunk mi, akik itt, ebben a földben nyugosznak. Nem azért szenvedték el az őket ért sérelmeket, hogy unokáik ne ismerjék anyanyelvűket! Helytelen volna, ha úgy tisztelnék őket, hogy hősi halálukból nem példát, erőt merítenénk, hanem gyáván, megalkudva eladnánk magunkat. A turult, ősi madarunkat formáztam meg, mert ez a madár vezetett és felemelt bennünket, most pedig kiszáll a köböl, elindul a szép, a más valóságba, egy igazság-95