Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
A szocializmus időszakában a magyarlakta településeken helyi kezdeményezésre néhány esetben sor került a helyi áldozatok emlékét őrző háborús emlékművet állítására is, azonban ezek száma nem volt túl magas. A második világháború után az 1989-es rendszerváltásig felavatott objektumokat általában nagyfokú igénytelenség jellemezte, zömük kőből vagy betonból készült, és szinte minden esztétikumot nélkülöztek. Néhányuk központi motívumát valamilyen második világháborúban használt harcászati eszköz, például ágyú vagy tank alkotta.17 Az emlékművek állítását szigorúan engedélyhez kötötték, azonban a magyar többségű településeken megengedték (amennyiben a helyiek kérvényezték) a kétnyelvű (szlovák-magyar) feliratok elhelyezését. Arra is van példa, hogy az emlékműre csupán magyar felirat került (a kelet-szlovákiai Csarnahón).18 Ezzel a megoldással a Csallóközben, Lakszakálloson is találkozunk. Itt 1965-ben a helyi Vöröskereszt szervezete állított második világháborús emlékművet a helyi és a szomszédos Szilas településen elesett katonák emlékének. Ahol nem sikerült elegendő anyagi fedezetet biztosítani, ott emléktáblákat helyeztek el valamelyik középület, falán. A templom falára ebben az időszakban csak ritka esetben kerülhetett ilyen tábla.19 Kelet-Szlovákiából a második világháború befejezése után visszavonuló szovjet hadsereg számos civil lakost hurcolt magával a Szovjetunióba kényszermunkatáborba, azaz „málenykij robotra”. Sokan közülük soha nem tértek vissza szülőföldjükre. Ókét szintén a háború áldozatainak tekinthetjük, azonban 1989-ig erről az eseményről még beszélni is tilos volt. A rendszerváltást követően már számos megemlékezést tartottak az Ung-vidéken és a Bodrogközben, s emlékműveket is avattak. Nagykaposon 1991-ben avatták fel Ferencz György szobrászművész alkotását: „Az Ung-vidéki városkából közel kétszáz, többségükben katolikus, református és zsidó lakos vesztette életét a második világháború csatamezőin, valamint a munkatáborokban, koncentrációs táborokban, gázkamrákban. Az elmúlt vasárnap rájuk emlékezett a városka Fő utcáján, a református templom előtti téren a Csemadok helyi szervezetének kezdeményezésére - a város önkormányzatának támogatásával, közadakozásból készített emlékmű. Ferencz György képzőművész a gyötrelem, a szenvedés, a kín és a fájdalom emberi kifejezéseit véste faoszlopba, az áldozatok nevét pedig rézlemezre. " (Új Szó 1991. október 23., 5. p.) Azokon a településeken, ahol az egyik háború áldozatainak sem volt emlékműve, vagy emléktáblája, ott közös emlékművet készíttettek mindkét háború áldozatainak. Arra is van példa, hogy mivel második világháborús emlék már volt a településen, az első áldozatainak külön egy újat emeltek. Azzal a megoldással is gyakran találkozhatunk, amikor a má17 A Kassához közeli Méhészkén még mindig áll egy ilyen emlékmű. 18 Bár az egyszerű, betonból készült obeliszken ,/í második világháború áldozatainak emlékére" felirat olvasható, a helyiek elmondása szerint a Szovjetunió kényszer-munkatáboraiba elhurcolt áldozatok emlékének szánták. 19 Mivel az 1989-ig terjedő időszakot a vallásellencsség jellemezte az egyház képviselői semmilyen szerepet nem kaphattak az emlékművek vagy emléktáblák avatási ünnepségén. 92
