Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
Acta Ethnologica Danubianu 8-9 (2007), Komärom-Komárno A háború jelei L. Juhász Ilona A háború jelei kifejezés alatt a háborúban elhunytak sírjeleit, a katonasírokat, a háborús emlékműveket, emléktáblákat stb. értem, tehát minden olyan objektumot, jelet, amely valamilyen módon a két világégéshez kötődik. Tanulmányomban a Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein található ilyen jellegű emlékeket mutatom be. Mivel a két világháborút, s az ezekhez kötődő eseményeket (pl. magyar-szlovák lakosságcsere) a helyi magyar és szlovák lakosság, valamint a „hivatalos” történetírás nem egyformán ítéli meg, bevezetésként szükség van egy rövid történeti vázlatra. A kutatási területet az a Pozsonytól Szlovákia legkeletibb részéig hol vékonyodó, hol pedig szélesedő, elsősorban magyarok által lakott sáv képezi, amely az első világháború előtt (és alatt) az akkori Magyarország része volt. Az első világháború idején a mai Dél- Szlovákiából származó katonák a Magyar Honvédség kötelékében harcoltak, azonban a kutatott területen a háború során csaták nem zajlottak. A trianoni békekötés határozatainak értelmében, ez a terület 1920-ban az első Csehszlovák Köztársasághoz került. A csehek és a szlovákok tehát egy önálló állam létrejöttét köszönhetik a békeszerződésnek, míg a kutatott területen élő magyarok egyik napról a másikra egy idegen országba kerültek anélkül, hogy lakóhelyet változtattak volna. A hivatalos állampolitika és a szlovák lakosság ezt a döntést tehát elégtételként élte meg az egykori Magyarországon őket ért, vélt vagy valós nemzeti sérelmekért, míg a magyarok számára a trianoni döntés magával a katasztrófával volt egyenlő. Az első bécsi döntés következtében 1938-ban ezt a területet visszacsatolták Magyarországhoz (tehát az innen származó katonák ismét a Magyar Honvédség kötelékébe kerültek) míg a mai Szlovákia többi része a Tiso-féle fasiszta Szlovák Államot képezte. A második világháború befejezése után nagyjából az 1920-ban meghúzott szlovák-magyar határ lett (Cseh)Szlovákia új déli államhatára, így több mint 600 000 magyar ismét egy idegen állam polgárává vált, s a Kassai Kormányprogram értelmében a Szlovákia területén élő valamennyi magyart a németekkel egyetemben, kollektive háborús bűnösnek nyilvánították. A szlovák-magyar lakosságcsere értelmében Szlovákiából több mint 80 ezer magyart telepítettek át, illetve menekült el Magyarországra, egy részüket pedig Csehországba deportálták. A szlovákiai németek hasonló sorsra jutottak (a korábbi kb. 150 ezres németségből mára alig 10 ezernyi maradt), így az ország nemzetiségi összetétele jelentős mértékben megváltozott. Az alábbiakban eddigi kutatási eredményeim alapján azt próbálom felvázolni, hogy Dél-Szlovákia magyarok lakta területein milyen Jelek” emlékeztetnek bennünket a két világháború eseményeire. Bemutatom a világháborúkhoz szorosan kapcsolódó történelmi 79
