Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - Szacsvay Éva: Kegyes adományok: tipológia és topográfia. A bánffyhunyadi templom térszimbolikájához

lentette a valódi részvételt a templomlátogatásban, (a szent élménye) ennek kiemelt helyei a szószéktől való távolság szerint kerültek értékelésre, a szent ige jó hallása, a szenttel való kapcsolat- teremtés legfontosabb mozzanata a nagyobb befizetőket, vagy fenntartókat természetesen megillette.

Hasonlóképpen a szent úrvacsora vétel sorát a régi „álló” úrvacsoravétel rendje szerint az úrasztalához közel ülő illetve a padokban kor szerint ülők sorrendjében szolgálta ki a lelkész, kijőve a padokból, a középponttól kifelé haladva, korszerinti sorban álltak meg, és így hordozta el mindenkihez a lelkész, először a kenyeret, majd a bort. A szentségben való részesülés sorrendjét tehát két dolog határozta meg, az adófizetés mértéke, azaz a vagyoni helyzet, a padban elhelyezkedett között pedig az életkor. A templomban két középpontot jelentő hely van, a hang forrásának helye, a szószék, és az úrvacsoravétel kiosztásának kiinduló helye, az úrasztal. Ez utóbbi a társadalmi istentiszteleteknek is a középpontja, ha nincs a templomban a középkortól megtartott keresztelő medence, a keresztelés is az úrasztalánál történik, és ide áll a házasságot kötő pár is. Ilyenkor a rítusokat megelőző és követő istentiszteleti részeknél helyet kapnak az első padokban, ahonnan, az abban ülők hátrább, üres padokba húzódnak. így a szertartások érintett családjai esküvőn vagy keresztelőn az úrasztalának közelébe kerülnek, és az esemény főszereplőiként végig ott maradnak. Ennek olyan kiemelt szerepe van, amely automatikusan megvalósul, keresztelőn, esküvőn, és temetéskor a rokonság tölti meg az első sorokat, ilyenkor hátrább, az üresen maradt helyekre ülnek le a padokban szokásosan ülő családok.

A családok helyei állandóak, és örökléssel fenntartottak. Noha a leszármazottak anyagi helyzete változhat, földek elosztódása, elszegényedés, vagy gazdagodás, parasztból iparossá válás, stb. az emlékezet egy korai állapot, talán a jobbágyfelszabadulásra már megrögzött, kialakított rendet őrzött meg. Kivételként említhetjük a családi pádból az „úri pádba” kerülést, ez a helybeliekből kiemelkedett tanítókat, tanárokat és más értelmiségieket jelenti, (amennyiben át akarnak ülni a családi pádból az „úri padba”).

2005—2006-ban Papp Márton presbiter és Szabó Papp Katalin összeállították a bánffyhunyadi templomi ülésrendet, és abban bejelölték az „eredeti”, a leszámlázással, beházasodássaľ’és a „beköltözéssel” elhelyezkedő személyeket.3 így láthatóvá válik, hogy a leszármazás- férfi ágon a vők is, női ágon a menyek is férjük szerinti családi padokba átkerülnek, esküvőjük után. Férjük szerinti padba ülnek akkor is, ha a menyasszony más faluból származik. A más faluból származók egyébként a hátul üresen maradó padokat foglalhatják el, vagy bekérezkedhetnek pl. szomszédság cimén egy családi padba is. Ez ritkán fordul elő.

A kegyes adományokat jelentő templomi tárgyak is az egyház vagy gyülekezeti élet fenntartását szolgálják. Ennek értelmében a patrónus szinte kötelezően vállalja a templomi edények megvásárlását és a nemes asszonyok a térítők, kendők adományozását. Ha nincs patrónus a gyülekezetek együtt vásárolják meg a legfontosabb edényeket, közadakozásból, a bánffyhunyadi tárgyak között mindkettőre van példa.

3 Táblázatunkban ezt most nem jelöltük következetesen, mert a jelölés hiányosnak tűnik és további finomításra szorul. A dőlt betűs nevek „beszármazottak” a padokba.

65