Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - Bődi Erzsébet: A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatása Lengyelországban. A 20. század első felében

ról csakis ilyen kápolnák alapzatai emlékeztették öt.9 Ezeket az építménytípusokat kiskápolnáknak (a szerző szavával kapliczkinak ~ kiskápolnának) nevezte el.

Negyedik típuscsoportot alkotnak azok az egy méternél mindenképpen kisebb szerkezetek, melyeket út menti fák törzsére vagy udvarokon magában álló tölgyfára, máshol erdeifenyó're függesztettek fel. Az ilyen élő fás szekrény-kápolnák elől nyitottak. Leggyakrabban szomorú Krisztust (Chrystus „smutný”, azaz Smutkelis) vagy Szűz Máriát ábrázoló szobrot őriztek benne. Előfordultak olyanok is, ahol bennük csak kereszt volt látható.

M. Brenstein önálló, ötödik típuscsoportba sorolta a helyi, vagyis a žmudzi jellegzetességeket: azokat a gazdagon díszített latin kereszteket, amelyek szemmel láthatóan, formailag is eltértek a lengyel és a szomszédos fehérorosz keresztektől. Rájuk vésték Krisztus szenvedésének jelképeit. A keresztek csúcsait vagy pelikánt vagy kakast vagy harsonát fújó arkangyalt vagy kis zászlót ábrázoló faragvány zárta. Ezen típushoz illeszthetők - a szerző szerint - a kettős keresztek is, amelyek járványtól óvták a žmudzi embereket (Brenstein 1907, 1-16).

Michal Brenstein tanulmányát 9 évvel később követte előbb francia nyelven10 11 12, majd 1922-ben lengyelül is olvasható írás Bronislaw Pilsudski (1866-1918) megfogalmazásában. Pilsudski utazó volt. Nyugat-Európa országaiban megtapasztalta, hogy ezen a téren milyen kutatások folytak. Ezért, amikor már számításába jöttek a lengyel nemzeti tudományok, elsőként hívta fel az érdemben is számontartott hazai néprajzkutatók figyelmét az utak mentén található keresztek, kápolnák tudományos kutatására, akkori állapotuk megörökítésére. Szerinte elsősorban a néprajztudomány feladata ennek a témakörnek a felkarolása, a szabadban álló keresztek, kápolnák eredetének kibogozása, történelmi fejlődésük felrajzolása, történetük megírása teljesen a kereszténység kezdetéig. A külföldi írások hatása alatt felvetette, hogy az egyetemes kereszténység történetében a keresztállítás szokását Szent Ambrus (339-97) milánói püspökségéig (374-97) lehetne visszavezetni". Pilsudski felhívta a figyelmet, hogy a kora középkorban a franciák jártak élen a keresztállításban. (Ez valószínűleg így is volt a kontinensen). Utcasarkokon, a települések bevezető útjainál állítottak kereszteket. Az ő írásából olvasható először lengyelül az az állítás, miszerint általában előbb voltak út menti keresztek, mint temetői kereszt-sírjelek".

9 Azt is meg kell jegyezni, hogy a második világháború után, miután a Szovjetunió fennhatósága alá került Zmudé lengyel-litván terület, a római katolikus szakrális kiscmlckckct a hivatalos központi kultúrpolitika kereszténységet megeló'zö szláv mitológiai alakokkal, így pl. perkunassal, wiedmaval s kultuszával magyarázták (Bojtár 1997, 205-257). Hivatalosan a római katolikus vallásra utaló szakrális kiscmlékekct folyamatosan pusztították, a szabadban álló kereszteket felszedték.

10 Bronislaw Pilsudski (1866-1918) litván területen született lengyel etnológus volt. Kutatott többek között az ajnóknál. Keresztről szóló tanulmányában elsősorban litván területekről hoz példákat. Franciául írta meg: Les croix lithuaniennes 1916. Lengyelül a szerző halála után jelentették meg Krakkóban egy másik azonos témájú tanulmánnyal együtt (Pilsudski 1922, 1-15). A lengyel kollegák úgy vélekednek, hogy Br. Pilsudski inkább mások írásaira támaszkodott, mintsem saját megfigyeléseire (Lopatkiewicz 1983, 223).

11 A keresztény gondolkodás történetét és a kereszt szimbolikus tartalmát vizsgáló szakírások a szabadban felállított pozitív jelentésű kereszteket szintén a 4. századtól jegyzik. Ehhez az is kellett, hogy eltöröljék a keresztre feszítés büntetését, és a keresztet elfogadják győzelmi jelképnek (Ziehr 1998, 158-166).

12 Bronislaw Pilsudski azt is vallotta, hogy a 15. században Krakkó és az akkori érseki székhely Gniezno közötti országút mentén már álltak kápolnák és keresztek. Ugyanis legendák szólnak arról, hogy miképpen emlékeztek ezeken a helyeken Adalbert volt prágai püspök emlékéről (Pilsudski 1922, 10-12). Adalbertról tudjuk, hogy főúri cseh családból származott. Püspök lett hazájában, de bclharcok miatt elkergették országából. Magyarországon is tevékenykedett. Az akkor uralkodó lengyel király - Vitéz Boleslaw (11. sz.) - meghívta udvarába, és hittérítő feladatokkal poroszok lakta földre küldte, ahol meggyilkolták. Testét a lengyel király a vértanú súlyának megfelelő arannyal kiváltotta. Gnieznoban helyezte örök nyugalomba. Vértanúsága nagy hatással volt a lengyel államiság és az önálló lengyel érseki egyháztartomány (Gnieznoban történő) megteremtésében. A gnieznoi érsekség patrónusa lett. A gnieznoi érsekség megalakulása pedig nyomatékos érvet adott a független lengyel állam létrejöttéhez, elismeréséhez az európai közösségeken belül.

53