Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Grynaeus Tamás: Sacralis kisemlék-kutatás Magyarországon
Kálváriák Igen széles skálájuk miatt lehetetlen bármiféle határvonalat húzni (épített, igen gazdag kálváriák, pl. Selmecbánya, Kőszeg > faluszéli, temetői három egyszerű kereszt). Középkori kálváriákra utaló adatok vannak: Pécs 1270 ?, Bakonybél, Badacsony (Márkusné 1999, 245-246), de ezek a kálváriák nem maradtak meg, a ma láthatók a 17. század közepétől keletkeztek: legnagyobb részük Nyugat-Dunántúl található (Szilágyi 1980; Szilágyi 2000; Szilágyi 2001; Lantosné 1996): Nagyszombat, Sopronbánfalva, Páli, Kismarton, Pozsony-Máriavölgy, Besztercebánya, Pápa, Veszprém-Fiume, Léva, Vác, Pest-Epreskert; a 19. században nagyobb számban a német telepesfalukban). Helyzetükről (településhez közeli természetes vagy mesterséges emelkedőn), tájolásukról (többnyire a település felé tekint) kevés adatunk van. A kálvária stációk útvonala szándékosan nehezített: Krisztus keresztútjának szenvedését idézi. (Szélsőséges példája a csíksomlyai ú.n. Jézus hágója) Viharharangok Ezidáig csak szűk területről: Szeged kisugárzásában ismertek a - főként szőlőhegyekben fölállított - ú.n. viharharangok (Domaszék, Zákányszék, Röszke, Sándorfalva és még a beékelődő Kiskundorozsma területén is). A harangok mellett rendszerint feszület is áll(t), a kisméretű harangokkal kötött rituálé mellett csak vihar ellen volt szabad harangozni. Harangtornyok A fatornyokról két igen jó tanúlmánnyal rendelkezünk: Balogh Ilonáé még 1935-ben jelent meg, Kovács Józsefé 1999-ben, A kálváriákhoz hasonlóan itt is fölmerül a kérdés: hol húzzuk meg a határt? Harangtornyok esetében talán könnyebb a válasz, mert köztudott, hogy a leggyönyörűbb nyírségi, erdélyi, felvidéki haranglábakat „egyszerű”, „falusi” ácsmesterek remekelték. Az említett monográfiákba viszont az egyszerűbb fatornyok nem kerültek bele (pl. Meszes, Pálháza, Ogyalla stb.), pedig kézenfekvőnek látszik, hogy ezen egyszerűbb alkotások esetében jobban érvényesülhetett a helyi, népi ízlés és hagyomány. Szerkezeti és stiláris szempontból nem választhatók el élesen templomok fa tornyaitól sem. Alapos adatgyűjtés birtokában megvizsgálandó a szoknyás és a négy fiatomyos építmények elterjedési területe, hogy ebből is le tudjuk vonni a helyes következtetéseket (székelyek? — husziták?) Számos helyen találhatók kőtornyok is, ezek kultikus (misézőhely, harangozó hely), jeladó-, valamint a közösségi éltben betöltött szerepe még megvilágításra vár. (Valószínűleg igen nagy területi különbségekre számíthatunk: pl. somogyi puszták, falurészek, templom nélküli faluk harangtomyai esetében). 41
