Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
A szerző valószínűsíti hogy a Selmecbányái kálvária (igaz, a megvalósítás során alaposan átértelmezett) terveit Mikoviny Sámuel készítette. Állást foglal abban a kérdésben is, hogy az 1745-ben elkészült kálváriának milyen helyi előzményei lehettek. A források nyelvi fordulatainak spekulatív elemzéséből egy korábbi kálvária létére következtetni - véleményem szerint - meglehetősen bizonytalan eredményeket hozhat. Egy középkori kálváriaelőzmény létét, a korábbi szakirodalmi vélekedésekkel szemben Szilágyi is problematikusnak tartja, viszont egy kora-barokk, fából készült kálvária megléte, ismerve a korszak szokásait (ellenreformáció) már szerinte is valószínűsíthető. A kálvária részletesebb ikonográfiái bemutatását, a szerző egyre súlyosbodó betegsége, majd halála megakadályozta ugyan, viszont a rendkívül sokrétű képanyag, amely a könyvet nemcsak nagyon tetszetőssé, hanem tanulságossá, továbbgondolásra is alkalmassá teszi, mindenért kárpótol. Miközben a most bemutatott munka akár egy életmű méltó befejezésének is tekinthető, egyszersmind ráébreszti az olvasót arra az űrre, amit Szilágyi István hirtelen távozása hagyott a magyar kálváriakutatás berkeiben. VerebÉlyi Kincső: Minden napok —jeles napok. Hétköznap és ünnepek a népszokások tükrében. Budapest: Timp Kiadó 2005, 219 p. ill. ISBN 963 86678 7 7 L. Juhász Ilona A szerzőt már régóta foglalkoztatta kutatóként és oktatóként is a probléma: „milyen kérdések mentén fözhetjük fel a szokásokat úgy, hogy azok a puszta leíráson túlemelkedve, olyan általánosabb vonásaikat is megmutathassák, amelyek a felszínen megmutatkoznak". A sokéves tapasztalat egyfajta összegzéseként e mostani kötetben közzétett tanulmányok segítségével egy új szempontú megközelítés alapján lényegében egyfajta útmutatást kíván adni arra nézve, ,,hogy a szokások történetiségét, tartalmát illetően milyen kérdéseket, s milyen elemzési technikákat, megoldásokat lehet alkalmazni”. A szerző célja tehát annak prezentálása, hogy az eddig megszokott szokáskutatási gyakorlaton túllépve egy-egy szokás milyen más szempontokból közelíthető meg. A legelső fejezetben (Rítus - rituális cselekvés — ritualizált tevékenység) a rítus jelentéstartalmát, különféle értelmezéseit járja körül, arra keresve a választ, mit is értünk ezalatt a fogalom alatt. A különféle ellentmondások végleges tisztázása érdekében az javasolja, hogy ,,a rítus fogalmát használjuk a hiedelem alapú cselekvésrendszerek egészére vonatkoztatva, a rituális cselekvést az ugyanezen rendszer alsóbb szintjén megjelenő cselekvést illetően, a ritualizált tevékenységet pedig a szetereotipizált ismétlődő, akár társadalmi jelentéssel is felruházott ilyen gyakorlat, megnyilvánulás vagy ehhez hasonló mindennapi tény megnevezéseként. " Reprezentációk - szokások című fejezetben a szokáskutatás problémáit tárgyalva abból indul ki a szerző, hogy a szokásokat nagyon merevnek tekinti a kutatás, s lényegében általában egyfajta állóképet rögzített, ezáltal a történetiség, valamint a társadalmiság egyszerűen kiiktatódott. A májusfa példáján a szokás identitás viszonyának kérdéskörét járja körül, s a májusfa állítás két típusának szemléltetése kapcsán bizonyítja, hogy korántsem tekinthetjük etnikus specifikumnak. ,yl falusi ünnep a résztvevők számára egy természetes keret, ők - ahogyan szerző megállapítja - nem eg}> évezredes szokás gyakorlatát tartják fontosnak, hanem a maguk életének egyik lényeként fogja fel. Fontosnak, a maguk pszichikai és társadalmi jóérzése megnyilvánulásának is tartják, azonosítják magukat a szokással, anélkül azonban, hogy ez már minden szempontból az identitás kifejezése lenne. " Az identitás helyett tehát inkább „utólagos identifikációra való törekvésről beszélhetünk. 259
