Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
hittség narratívái: a költészet mint múltközvetítés és a lokális identifikáció eszköze egy szlovákiai német közösségben; A. Gergely András: A „hamis nemzet" mint irodalomantropológiai tematika; Dobos István: Az idegenség retorikája — A Puszták népe újraolvasása; Bálint Péter: Márai Sándor idegenség-tudata. Ami a Naplókból kiolvasható stb.). A kötet végén az egyik szerkesztő, Kiss Noémi Antropológia az irodalomtudományban és irodalom az antropológiában. Egy új paradigma vázlata című gondolatébresztőnek szánt, de akár vitaindítónak is tekinthető írását olvashatjuk. Ebben többek között az 1993-ban Miskolcon A komplex kultúrakutatás dilemmái a mai Mag)’arországon címmel rendezett konferencia kapcsán szól a néprajzi és antropológiai szemlélettel kapcsolatosan felvetett problémákról is. Niedermüller Péter fogalmazta meg ekkor az igényt miszerint „a kultúra kutatásának kommunikatív etnográfia keretében kellene zajlania, s egy egész társadalmai irányító konstruktív szimbolikus struktúrát értelmezni ahhoz, hogy a változásokat megragadja". Az 1990-es évek elején a néprajz és az irodalomtudomány dilemmái nagyon hasonlítottak, ez utóbbi tudományszakban is hermeneutikai fordulatot kezdeményeztek a reformok követelése kapcsán. Itt is — akárcsak a néprajz esetében — a pozitivista magyar tudományos örökség kritikáját fogalmazták meg. hagyományos néprajzi paradigma és a szocialista realista esztétika ún. értékmentő, dokumentáló tudományossága az irodalmi hermeneutika és az interpretatív antropológia felöl nézve már csak kiszolgáló tudományosság volt, a hitelét akkorra teljesen elvesztette. Am hogy az azóta eltelt 10 évben végbement-e a kívánt áttörés, történt-e paradigmaváltás, e tekintetben a mai napig bizonytalanok a felek — fogalmazza meg Kiss Noémi. Vázlatával a szerző elsősorban párbeszédet kívánt kezdeményezni két szemlélet között. írását a következő gondolatokkal zárja: „Az elkésettség, a lemaradás, a hátrány olyan jellemzői a magyar bölcsészettudománynak, melyektől csak akkor képes megszabadulni (...) ha kérdéseit és problémáit mindenekelőtt saját kultúrájában leli meg. A sűrített és összetett munkálkodás tárgya tehát szövegek olvasása. Egy olyan cseleh’és, mely közös szövegekhez, de különböző szempontokhoz vezethet különböző feleket. ” Borsos Balázs - Szarvas Zsuzsa - Vargyas Gábor (szerk.): Fehéren, feketén. Varsányiéi Ritáiig. Tanulmányok Sárkány Mihály tiszteletére 1-11. kötet. Budapest: Ľ Harmattan 2004, 495 és 428 p. /Kultúrák keresztútján/ ISBN 963 9457 89 2; ISSN 1586-1953 L. Juhász Ilona Sárkány Mihály szociál- és kultúrantropológus, etnológus 2004-ben töltötte be 60. életévét. Kollégái és tisztelői egy vaskos kétkötetes tanulmánygyűjteménnyel köszöntötték őt ebből az alkalomból. Sárkány Mihály 60 éves címmel Vargyas Gábor írt köszöntőt. Azon túl, hogy részletesen méltatja az ünnepelt munkásságát és érdemeit, vidám történeteket is olvashatunk a sok közös kalandról e közvetlen hangvételű baráti méltatásban. Sárkány Mihály a „kulturális antropológia” szemléletmóddal szemben az angolszász szociális antropológiai irányzat rokonszenvezik, s munkássága során ennek magyarországi meghonosításán és elterjesztésén fáradozott. „Ma, a »néprajz« kontra »antropológia« viták és a két - hasonló gyökerekből táplálkozó, ezer szállal összekapcsolódó tudományág szétváló intézményesülése idején különösen fontos, hogy világosan lássuk e látásmód magyar néprajzbeli súlyát, és tisztában legyünk mindazok jelentőségével és szerepével, akik a két tudományt összekötő, nem pedig szétválasztó jegyeket keresik és hangsúlyozzák. E felfogás képviselői között az egyik -237
