Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Közlemények - Graf, Roland: Egy Volvo Snato-ábrázolás, mint határbéli kisemlék

tében található ezen túl néhány kis szobor, amelyek a házak oromzatának szoborfülkéiben nyertek elhelyezést.

A kronachi Volto Santo ábrázolásról (Oblatenkloster - 3. kép) tudósít a krónika, hogy egy Stahl nevű órásmester adományozta a szép keresztet 1925-ben a kolostortemplomnak. „A kereszt eredetileg egy, Bambergböl Kronachba költözött család tulajdonában volt. A bíróság épülete mellet volt nekik egy italkimérésük, s a kereszt az ivóban kapott helyet. Az akkori liberális, vallásilag elkötelezetlen Kronachban viszont a keresztnek lépten-nyomon különféle gúnyolódásokat kellett a vendégek oldaláról elszenvednie. A tulajdonos ezért egy sötét, ablaktalan helyiségbe helyezte át, s négy évtizeden át ott is maradt. Később a Stahl órásmester nagynénje állíttatta föl a kertjében azzal, hogy halála után az ispotály-templomba kerüljön. Ott azonban nem találtak neki megfelelő helyet, íg\' Stahl úr magához vette, majd Blumberg atya 1925-ben a kolostortemplomban helyezte el“.'

Honnan kerültek ezek az ábrázolások térségünkbe?

A kérdés megválaszolásához az út Itáliába, a toszkánai Luccába vezet. Az itteni Szent Márton dómban tisztelnek ma is egy „Volto Santo-keresztet” egy különleges legendával (4. kép). Ezek szerint Krisztus testét Nikodemus egy libanoni cédrusból faragta, miközben annak sugárzó arcmása egy angyal keze által jött létre (Keller é.n., 130). Az efféle, nem emberkéz alkotta képmásokat azonnal óriási tisztelet övezte, és számos másolataik jöttek létre. így volt ez ebben az esetben is. A 11-12. században kultusza Spanyolországban ugyanúgy virágzott, mint Angliában vagy Franciaországban. A tisztelet súlyát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy II. Vilmos, angol király eskütételeit a „Volto Santo”-nál tette (Kolb 1976, 70). A luccai előkép nyomán, még all. században keletkezett többek között az „Imerward“-kereszt, amely ma is a braunschweigi dómban található (5. kép).

A hülfensbergi búcsújáró kereszt

Nagyjából ugyanebből az idó'ből származik a középkor folyamán rendkívüli módon tisztelt, Geismar melletti hülfensbergi búcsújáró-kereszt is (6. kép). Krisztust itt is koronával, s nem szenvedőként ábrázolták. Testét viszont mindössze egy ágyékkötő fedi, s nem mint a luccai prototípusról ismert tunikaszerű köntös. Ennek ellenére a kutatók a luccai feszületben látják e szobor előzményeit, amit - egyebek mellett - a kereszt szárait egybekötő, liliomos ív megléte is bizonyítani látszik.

A hagyomány alapján ezt a keresztet Henning von Bartloff, keresztes lovag hozta magával a Szentföldről (Bavendiek é.n. 6). Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy e keresztet nemcsak a Hansa-városokból (Lübeck, Hamburg és Bréma), hanem Lüneburgból és Hildesheimból is előszeretettel látogatták a zarándokok.1 2

1 A szíves szóbeli közlésért Wand páternek tartozom köszönettel. A kereszt a sekrestye bejáratánál található. Krisztus alakja 120 cm magas. A kék tunikát festett arany virágok díszítik. Az aranyfozott) korona bádoglemezből készült.

2 A Volto Santo-ábrázolások kérdésére évkönyvünk következő számában még visszatérünk. A szerk. megj.

226