Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - Liszka József: A cseregyerek-rendszerről - kissé másképpen

lan példát ismerünk Alsó-Ausztriából (Fielhauer 1978, 121, 123 stb.). Danajka Lajos egy tréfás történetben tudósít hasonló, Mátyusíoldön megesett (?) „sérelmekről”:

„Régi szokás volt mifelénk, hogy a falusi gazdák a nyári hónapokra elküldték serdülő gyermekeiket nyelvet tanulni a hegyek alatti szlovák vagy német falukba. Cserébe pedig ide jöttek az ottani gazdák gyerekei.

Némelyik család évtizedekig fenntartotta így a kapcsolatot egymással, a csere mindkét félnek hasznos volt. A gyerekek világot láttak, megtanulták egymás nyelvét, s ezáltal könnyebben boldogultak a közeli nyelvhatár mindkét oldalán.

Az egyik gazda hirtelen haragú ember hírében állott, ezért nem is fogadott cseregyereket, pedig az ő fia már közel állt a katonaidőhöz, és még nem volt el a faluból. Végül rászánta magát, hogy odaadja a fiút. Választása a Bazin melletti Grnádra esett, itt egy német gazdával egyezett meg a cserében. Jó lesz a gyereknek a német, legalább megérti majd a regulát a közös hadseregben.

A nyár elején el is hozta a német gazda a lányát. Ez alkalomból a szokáshoz illően mindenféle jóval megvendégelték az új »rokont«. ízlett is a magyar konyha a német sógornak, nem győzte dicsérni a háziasszony főztjét. A gazda meg csak kínálta: »Egyél koma, úgy, mint otthon!« A vendég nem is hozott szégyent a háziakra.

Visszafelé magával vitte Molnárék legényfiát, de előbb megegyeztek, hogy a Jakabi búcsúra Molnár gazda hazaviszi egy napra a lányt, legalább viszonozza a látogatást, és megnézi a gyereket is.

Úgy is lett, a meghívásnak eleget kellett tenni, habár az aratás miatt nem szívesen ment el olyan messzire. Szép megértésben zajlott a vendégség, mindenki örült a viszontlátásnak. Molnárnak csupán a búcsúi ebéd nem ízlett, hazai koszthoz szokott gyomra nehezen vette be a német gombócokat, mintha a hátába rakta volna őket.

Észre is vette a ház ura, hogy a vendégnek nehezen megy le az étel, ezért kínálgatni kezdte természetesen magyarul, hogy neje és a vendégek előtt is fitogtassa magyartudását. Sűrű vállveregetés közben biztatta Molnárt: »Egyél, koma, otthon!«

Barátunk kezében megállt a villa, azt hitte, rosszul hallotta, de a német megismételte: »Csak egyél, koma, otthon!« kifelejtve az »úgy mint« szavakat. A hirtelen haragú Molnárnak több se kellett, ezt a sértést nem bírta elviselni. Nem is teketóriázott tovább, kézen fogta a fiát, és faképnél hagyta a dologból mit sem értő háziakat:- Gyere gyerek, egyék meg a maguk foztjüket, minket vár otthon az aratás!”

(Danajka 2001, 11-12)

A cseregyerekrendszer negatív megítélésével szintén legfeljebb szórványosan találkozunk. Helmut Paul Fielhauer említ egy lekezelő osztrák megnyilatkozást: „Hja, igen, a csehek még a gyerekeiket is elcserélték...” (Fielhauer 1978, 134). Másutt egy karintiai szlovén pedagógus/politikus véleményére utal, aki szerint az ottani szlovén kisebbség gyors asszimilációjához éppen a cseregyerekrendszert járult hozzá. Ergo: a jövőben semmiképpen nem követendő gyakorlat (Fielhauer 1978, 118-119). Ueli Gyr számol be arról, hogy a berni németek körében (akiknek gyermekei francia nyelv és kultúra megismerése érdeké205