Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Schriefer, Andreas: Szlovákok, németek és magyarok - Vita és kiegyezés a forradalom korában. Egy pillantás a Pressburger Zeitungra és mellékletére
ügy problematikája is. Elsősorban az volt a kérdés, hogy az iskolák tanítási nyelve általánosan a magyar legyen, vagy nemzetiségi nyelven folyhasson az oktatás. Ugyanakkor felvetődött az idegen nyelvű iskolák lehetőségének kérdése is. A forradalmi 1848-as évben viszont már más helyzet uralkodott: mindenütt Magyarország egységét hirdették, ezzel egy időben viszont azonnal támadások is érték az egység gondolatát. A mérsékelt szárny hatására az újság hasábjain is egyre inkább a népcsoportok egyesülésének gondolata kapott teret. Az 1849-es évben viszont teljesen megváltoztak az erőviszonyok, így a Pressburger Zeitungon belül is. 1848 december 18-án Windischgrätz tábornok csapatai bevonultak Pozsonyba. Az újságon számon lett kérve addigi „helytelen politikai irányvonalát”, mármint a magyar kormányhoz való közelségét. Roisser szerkesztő börtönbüntetésre lett ítélve, majd rendeletben lett kiadva, hogy a lapban ezentúl csak hivatalos jellegű közlések kaphatnak helyet. Ennek ellenére a lap beállítottsága e kérdést illetően viszonylag gyorsan megváltozott, az újságban ugyanis már a következő év januárjának elején megjelentek az első terjedelmesebb cikkek és tudósítások: ezentúl természetesen folyamatosan császárpárti hangnemben - egy száznyolcvan fokos, kierőszakolt fordulat. A Pressburger Zeitung 1849-es évfolyamának vizsgálatánál természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Pozsony császári kézre kerülésével a függetlenségi harcok még közel sem fejeződtek be Magyarország területén. Éppen ellenkezőleg, az osztrák csapatok kezdeti sikerei után megfordulni látszott a hadiszerencse, és végső soron csupán a császári udvar segítségre érkezett orosz sereg megjelenése vezetett a szabadságharc leveréséhez. Ebből nyilvánvalóan adódik az is, hogy Magyarország többi területén lényegesen más volt az egyes népcsoportok egymáshoz való viszonyulás, mint a pozsonyi általános hangulat. A Pressburger Zeitung politikai állásfoglalása 1849-ben 1848. december 22-én az újság működését Wrbna csász. és kir. parancsnok (?) betiltotta, illetve csakis a katonaság rendelkezéseit, utasításait közölhette. Wigandnak ennek ellenére január 3-ig mégis sikerült elérnie, hogy elsimítsa a helyzetet, és az újság szerkesztését legalább látszólag hatáskörébe visszaszereznie. A lap továbbra is Habsburg-párti maradt, a cikkekből a császári politika előtti hódolat olvasható ki. A szerkesztőség azonosult a gondolattal, hogy az újság a helybeli katonai és polgári testületek hivatalos orgánumaként szolgáljon. A lap szellemi alapjának a márciusi alkotmányt tartották, ha „azzal nem is dicsekedhetünk, hogy nem éppen teljesen mellérendelt kapcsolatban állunk a kormányzattal.”“ A szerkesztőség helyesnek látta az együttműködést a császári szervekkel, az újságban is efféle sorok olvashatók: „a végrehajtó szervek erélyesebb fellépése helyén való, mivel meggyőződésünk, hogy az újraépített rend talaján virágozhat fel az a szabadság, amely jóhiszeműeket, az igazakat, és a barátokat nemesítő civilizációt dicsőségre viszi, a törvény és a rend ellenségeire, a humanitás gyűlölőire és az igaz kultúrát megvetőkre pedig romlást hoz. Ezért örömünkre és büszkeségünkre szolgál, hogy ehhez mi is hozzájárulhatunk, még akkor is, ha képességeinket tekintve csak egy szerény részt vállalhatunk az egészből.”26 27 26 1849. november 7., 257. sz. 27 Uo. 184
