Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
katonák emlékének megörökítésére vállalkozott és így elgondolását csehszlovák légionista katonaszoborba öntötte. Szeptember 20-án az Eg)’esült Párt püspökii régi magyar nemzeti párti szervezet választmányi ülésén foglalkozott a szoborüggyel és annak leszögezésével, hogy nyilvános pályázat nem volt kiírva, elhatározta, hogy a párttagok a felavatáson nem vesznek részt, miután abból a vallási és magyar nemzeti érdekek ki vannak zárva. A Slovenská Liga szerepe az általa sorrendbe vett koszorúletétellel kapcsolatban mint köztestület részéröl még érthető lett volna, ha ezáltal annak tiszteletteljes elismerésére szorítkozik, hogy Püspöki nagyközség fiai állampolgársági kötelességüknek életükkel és vérükkel való eleget tevésével pecsételték meg az európai kultúrnemzeti fegyelmezettségüket és törvény tiszteletüket. Ámde nem igy történt. A magyar nép zömét képviselő Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt tartózkodott attól, hogy hivatalos képviselete útján politikai szint adjon a kegyeletes ünnepségen, amelyen így kétségkívül a Szmke, vagy más megfelelő magyar kultúregyesület vezetőségét illetve volna meg az ünnepi beszéd megtartása, ha már helybeli részről nem történt erre vállalkozás, de semmiképpen sem illette volna meg az ünnepi beszéd Granatier Antalt, a Slovenská Liga és a Csehszlovák Nemzeti Tanács exponensét. És a rendezés, amely a magyar nyilvánosságra országszerte jeges zuhanyként hatott, azt a rosszul leplezett tényt igyekezett takarni, hogy ezt a kegyeletes magyar ünnepséget a magyar néptől távolálló megnyilatkozások és törekvések célkitűzései javára kíséreljék meg felhasználni. A leghatározottabban tiltakozunk az ily kirívó politikai játék ellen! A püspökii eset éles fénnyel világit arra, hogy az ittélő magyar nép jogaival és kegyeletes érzésével mily összefüggésben állnak az elhangzott ígéretek és megtörtént tények. Az ily eset nem szolgálhatja az ország nemzetiségeinek lelki megbékélését mindaddig, amíg a mértékadó felső helyen nem érvényesül az a felfogás, hogy az államhatalom helyi megbízottai ne nyúljanak bele azokba az elidegeníthetetlen érzelmi megnyilvánulásokba, amelyek egyedül és kizáróan a magyarság belső ügyét alkotják. Egyébként a felavatási ünnepség programszerűen, minden egyházi felszentelés nélkül végbement és a püspökii megjelenteken és a szükebb környékről berendelt tűzoltótestületeken kívül Csallóköz magyar és német falvainak lakossága tartózkodott a megjelenéstől. (Csallóközi Hírlap—Magyar Vidék 1936. október 11., 3. p.) Nagyfalussy István: Fényes ünnepség között avatták fel az országzászlót és a hősök emlékművét Tardoskedden ...Ennek a magyar szellemnek a megnyilatkozása volt a vasárnapi szép ünnepség, amelyre hónapok óta készült már a falu lakossága. Ez alkalommal fellobogózták a falu házait és az öröm fény kiült a hosszú cseh rabság alatt sokat szenvedett arcokra. A Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődtek. A szentmise végén lelkeshangú és gondolatokban gazdag szentbeszédet mondott ft. Haliczky Z Béla, pápai kamarás, tardoskeddi plébános. Mint mondotta: ,,A magyar nép történelmi hivatásánál fogva az áldozatok népe. Az Isten áldozatul kívánt tőle vért, vagyont, verejtéket és oltárt. Történelmi hivatásánál fogva tovább küzd és él a magyar. A hősi népben mélységes erők rejlenek és a szebb Jövőt a múlt nagy Ideáljainak kultuszában építi ki. ” A szentbeszéd elhangzása után a templom főkapuján vonultak ki zárt menetben a környékbeli és a tardoskeddi egyesületek és a felavatandó emlékmű körül helyezkedtek el. 128
