Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A háború jelei
,,A falu környékén a hegyen még három sír található. Azt a helyet azóta úg> hívják. hogy Három-sír. Ott szintén magyar katonák nyugodnak, ismeretlenül. Ezt a három sírt és még kettőt a rakattyait egy helybéli önkéntes gondozza évek óta. Minden sírt egyszerű fakereszttel jelöltek meg. ” {Új Szó 2003. május 7., 3. p.). Aránylag kevés példa van arra, hogy elhanyagolják a katonasírokat, de azért előfordul. Eddigi kutatásaim alapján úgy tűnik, hogy ez inkább a nagyobb településekre jellemző. Királyhelmecen a helyi temetőben magyar és német katonákat temettek el a második világháború után. A magyar katonák sírját a „régi helmeciek” gondozták, azonban már hosszabb ideje senki se törődik velük. A német katonák sírját 1989 után keresték a németek, de már nem találták meg, a magyar katonák sírjára pedig már rátemetkeztek. A helyi sajtóban 2005-ben a címlapon foglalkoztak az üggyel: ,,Igen, akadt család, aki nem átallotta saját halottját a magyar Katona Sírjára fektetni, aki még meg is haragudhat, sőt mi több, bosszút állhat, ha valaki figyelmezteti arra, hogy méltánytalanságot követ el azokkal szemben, akik életüket áldozták a magyar hazáért, a magyar jövőért!” ,,A Mailáth Kör nevében tehát azzal a kéréssel fordulunk a város vezetőségéhez, az egyház képviselőihez és az MKP helyi szervezetéhez, hogy segítsenek a Magyar Katona Sírjának méltó rendbehozatalában és gondozásában, valamint keressük meg együtt, mi a lehetséges módja annak, hogy a megmaradt sírokon emléket állítsunk a Magyar Katonának. ” {Helmed Hírek 2005/5, 1. p.) Komáromban ugyancsak előfordult ilyen eset: egy dúsgazdag vállalkozó nyughelyéül a hozzátartozók egy fekete márványból készült mauzóleumot építettek önkényesen 18 első világháborús katonasírra. Tették ezt annak ellenére, hogy a városi hivatal erre nem adott engedélyt, sőt határozottan megtiltotta {Új Szó 2001. január 25., 10. p. ). A háborús emlékek kapcsán szólnunk kell azokról a temetői síremlékekről, sírhelyekről, ahol az idegen harctéren elesett, helyi származású katonáknak, valamint a két háború egyéb áldozatainak földi maradványait, vagy jelképes sírként csupán emlékét őrzik. A komáromi zsidó temetőben egy sírlapon a holocaustot fölélő apa síremlékén megörökítették a koncentrációs táborban elpusztított kisfia, valamint felesége emlékét is: ITT PIHEN WILHELM SÁNDOR 1905 - 1996 AKI ÉLETE VÉGÉIG GYÁSZOLTA KISFIÁT IVÁNT 1932-1944 S VOLT FELESÉGÉT BÖZSIKÉT 1918-1944 KIKET A FASISZTÁK AUSCHWITZBAN KIVÉGEZTEK Az a megoldás, hogy a hozzátartozók akkor is állítottak síremléket az elhunytnak, ha távoli vagy ismeretlen helyen esett el, s földi maradványait nem szállíthatták haza, nagyon gyakori a temetőkben. Gömöralmágyon az első, és a második világháborúban elesett kalló
