Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Tanulmányok - Borsos, Balázs: Az új Stewardra várva. Ökológiai antropológia és neoevolucionizmus (Összefoglalás)
Az új Stewardra várva Ökológiai antropológia és neoevolucionizmus (Összefoglalás) A tanulmányban a szerző ökológiai antropológia tudományágában jelentős szerepet játszó evolueionista megközelítés múltjával, hatásával, és lehetőségeivel foglalkozik. Az evolucionizmus az antropológiában három „hullámban" fejtette ki hatását. Az első evolucionisták (Morgan, Tylor és Spencer) elsősorban a XIX. századhoz köthető munkásságát a XX. század közepén c megközelítés újabb fellendülése követte, amely már szorosabban köthető az ökológiai antropológia központi kérdéséhez: az ember és a természeti környezet kölcsönhatása vizsgálatához. Ezt a „neoevolitcionizmusnak” is nevezhető irányzatot elsősorban Julian Steward (és Leslie White) neve fémjelzi. Steward volt az utolsó, aki az általa kulturális ökológiának nevezett módszertan segítségével megpróbálta egységes magyarázó elméletbe foglalni az emberi kultúra időbeli változását és térbeli változatait. Borsos Balázs tanulmánya elsősorban azt vizsgálja, hogy az evolucionista megközelítés harmadik fellendülése (az „új hullám”) során előtérbe került kérdések és az ebbe a megközelítésbe sorolható kutatók (egyebek mellett Harris, Service. Sahlins és mások) munkája nyomán kirajzolódhat-e egy újabb összefoglaló elmélet lehetősége az ökológiai antropológiában. Elemzésében a szerző az evolucionizmus kiváló magyarországi kutatói Sárkány Mihály és Somlai Péter meglátásaira támaszkodik: szerintük ugyanis a tudomány fejlődése elfordult az evolucionizmustól, a jelenkori gazdasági folyamatok és az őket befolyásoló döntéshozók gondolkodása azonban még ezen a pályán haladnak. A szerző sorra veszi az evolucionista megközelítés alapvető kérdéseit (vizsgálati egység, adaptáció és szelekció problémája, a kulturális és biológiai evolúció hasonlóságai és különbségei), és rámutat arra. milyen nehézségei vannak, ha ezeket egységes magyarázó keretbe próbáljuk illeszteni. A jelenkori folyamatok elemzése arra a következtetésre vezeti, hogy a mai tudományos paradigmában az ökológiai antropológia evolucionista alapon felépített szintézise meglehetősen kétségesnek tűnik. v Čakajúc na nového Stewarda Ekologická antropológia a neoevolucionizmus (Zhrnutie) Autor sa v štúdii zaoberá minulosťou, vplyvom a možnosťami evolucionistického prístupu, ktorý hrá dôležitú úlohu vo vednom odbore ekologickej antropológie. Evolucionizmus prejavil svoj vplyv v antropológii v troch „vlnách”. Po činnosti prvých evolucionistov (Morgan, Tylor a Spencer), ktorú možno spojiť predovšetkým s 19. storočím, nasledoval v polovici 20. storočia ďalší rozmach tohto prístupu, ktorý možno už užšie spojiť s ústrednou otázkou ekologickej antropológie: so skúmaním vzájomného vplyvu človeka a prírodného prostredia. Tomuto smeru, ktorý možno nazvať aj „neoevolucionizmom”, dodáva punc meno Juliana Stewarda (a Leslicho Whitea). Steward bol posledný, kto sa pokúsil metódou, ktorú nazval kultúrnou ekológiou, pojať do jednotnej vysvetľujúcej teórie premenu ľudskej kultúry v čase a jej obmeny v priestore. Balázs Borsos vo svojej štúdii skúma predovšetkým to, či sa v dôsledku otázok, ktoré sa dostali do popredia v priebehu tretieho rozmachu evolucionistického prístupu („nová vlna") a na základe práce vedcov (okrem iných Harris, Service, Sahlins a iní), ktorých možno zaradiť k tomuto prístupu, sa môže rysovať nová sumarizujúca teória v ekologickej antropológii. Vo svojej analýze sa autor opiera o postrehy vynikajúcich maďarských skúmateľov evolucionizmu Mihálya Sárkánya a Pétera Somfaiho: podľa nich sa totiž, vývoj vedy odvrátil od evolucionizmu, súčasné ekonomické procesy a zmýšľanie rozhodujúcich činiteľov, ktorí ich ovplyvňujú, však ešte zostali na tomto prístupe. Autor jednotlivo rozoberá základné otázky evolucionistického prístupu (výskumná jednotka, problém adaptácie a selekcie, podobnosti a rozdielnosti kultúrnej a biologickej evolúcie) a poukazuje na to, aké problémy nastávajú, ak sa ich pokúsime vtesnať do jednotného 41
