Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)

Krónika

resztül mutatta be azt a tudást és szellemi energiát, amit magukkal hoztak és Magyarországon kamatoztattak.

A dunántúli németség lakáskultúrájáról, életmódjáról és szokásairól S. Lackovits Emőke (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) tartott áttekintő előadást. Színesen és adatgazdagon mutatta be a dunántúli németek szokásvilágát, sajátos szenttiszteletét, s ennek kivetülését a lakásbelsőre. Sz. Tóth Judit (Ferenczy Múzeum, Szentendre) a Pilis-hegység németségének magával hozott archaikus szokásait és a ma is alakuló szokásrendszerét mutatta be, nyomon követve a szokások alakulásának folyamatát, az egyén és a közösség szerepét egy-egy szokás-együttes kialakulásában. Molnár László (Veszprém) a Balaton-felvidék néhány német településének (Vöröstó, Barnag, Tótvázsony, Nagyvázsony és Pula) sajátos polgárőrségéről, a purgerekről szólt, akik őrző, védő szerepük mellett a közösség nagyobb vallási ünnepein is szerephez jutottak. Szilágyi Anikó (Veszprémi Egyetem) a XVI11-XIX. századi anyakönyvi bejegyzésekből leszűrhető tanulságokat elemezte, különös tekintettel a betelepülők nyelvjárására és szenttiszteletére. Hildegarda Pokreis (Vágsellyei Állami Levéltár) a Kamarai Levéltár forrásainak elemzésével pontosan rekonstruálta a Nyitra megyei Németdiószegre érkezett németek betelepedésének körülményeit és feltételeit, a telepesek megérkezése utáni állapotokat. Csóti Csaba (Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár) a kercseligeti németek ház- és lakáskultúráját, gazdasági felszerelését vette számba az 1946-1948-ban felvett kitelepítési vagyonleltárak alapján.

A külső és belső szakrális terek és kisemlékek sajátosságait a dunántúli németség házaiban Lantosné Imre Mária (Janus Pannonius Egyetem, Pécs) mutatta be. Egy gazdag és munkás életút eredménye tárult fel diaképekkel illusztrált előadásában, melyben a telek szakrális építményein (kápolnák, képoszlopok, szentek szobrai) túl szólt az épületek külső szakrális díszeiről (védőszentek, oltalmazó, védő szerepet betöltő ábrázolások). A ház belső terének megszentelt emlékei között beszélt az ajtón vagy körülötte megjelenő jelzésekről, a falon, mennyezeten, szekrényeken, a vetett ágy felett elhelyezett képekről, a sublóton elhelyezett házioltárok kialakításáról a fogadalomból üvegbe zárt ábrázolásokról, a szimmetrikusan elhelyezett gyertyák, tárgyak szerepéről. Márkusné Vörös Hajnalka (Veszprém Megyei Levéltár) a Veszprém megyei német kálváriák építéstörténetéből, a stációk és kápolnák ikonográfiájának, és a hozzájuk fűződő szokások elemzéséből leszűrhető tanulságokról szólt. Kövesdi Mónika (Kuny Domokos Múzeum, Tata) két zarándokká- Bcihissu M. Iván előadás közben ' polna történetét, a németek és szlovákok által látogatott Vértestolna és Tardos sajátos zarándok és búcsúútvonalait és a kápolnákhoz fűződő szenttisztelet sajátosságait mutatta be előadásában.

A legnagyobb érdeklődés az utolsó témakör előadásait kísérte, amely a XX. századi ki- és betelepítések hatását elemezte a ház és az ember kapcsolatára. Füzesi Miklós (Baranya Megyei Levéltár, Pécs) drámai erővel érzékeltette, hogy mit jelent a németség számára a ház elvesztése. Pedig a XX. század közepén a ház célponttá vált. Áttekintése nyomán mindenki számára kirajzolódott az a folyamat, amelynek végeredményeként a hazai németek javarésze föl242