Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Könyvismertetések
Arrabona. Múzeumi Közlemények 42/1. Győr 2004, 112 p., ill. Liszka József A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Közleményei arculatváltáson esett át a közelmúltban. Ennek eredményeként többek között a korábbi évkönyv is két részre szakadt: megmaradt egyrészt a hagyományos, acta-szerü periodikum, másrészt vele párhuzamosan a kiadó rendszeresen kíván megjelentetni a múzeum szervezésében megvalósult konferencia-anyagokat. Az alább bemutatásra kerülő az első darabja ennek a kísérletnek. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy érthető, ha a hagyományos évkönyvet nem szerették volna a szerkesztők minduntalan konferencia-anyagokkal terhelni, ám ezzel a megoldással legfeljebb fizikailag választották ketté a két műfajt. Bibliográfiáikig mégiscsak Arrabonaként jelenik meg, sőt vélhetően fizikailag is az Arrabona polcára kerül majd a könyvtárakban, a többi évkönyv közé besorakoztatva. Félek tőle, hogy jelen kötetet is hiába keressük majd például a vallási néprajzi kategóriájú kiadványok között...) A Székely Zoltán szerkesztésében napvilágot látott, Szent-Kép-Kultasz című összeállítás a hasoncímü tudományos konferencián 2001-ben, Győrben elhangzott előadások zömét hozza. A játékos cím egyrészt a szentek kultuszának, másrészt a képek kultuszának, harmadrészt a szentképek kultuszának tudományos problematikájára utal, s a füzetben olvasható, tanulmányokká érlelt előadások is ezeket a kérdéseket járják körbe. Szilárdfy Zoltán a tőle megszokott igényességgel és hatalmas anyagismerettel egy, mind ez ideig kevéssé figyelembe vett szentképtípushoz, az ereklyés szentképekhez közöl adalékokat. Csiszár Attila egy észak-dunántúli búcsújáró hely, Osli kegyszobrának 17-20. századi ábrázolásait veti alá kritikai elemzésnek. Zsámbéky Mónika egy szombathelyi barokk festmény szimbolikáját értelmezi, Sólymos Szilveszter pedig Szent Villebald barokk kori kultuszának ravazdi emlékeit mutatja be. Perger Gyula a kisalföldi Szent Vendel kultusz ismeretéhez közöl, zömében eleddig ismeretlen levéltári adatokat. Székely Zoltán ugyancsak alapvetően levéltári anyagra támaszkodva a barokk Győrt, mint szakrális tájat kísérli meg rekonstruálni. Szabó Péter a győri kézművesek barokk kori vallási kötelezettségeiről szól, míg Kostyál László Paul Troger, neves barokk festőművész és tanítványai (köztük Franz Anton Maulbertsch) nyugat-dunántúli működését mutatja be. A kötet tanulmányai együttesen (de voltaképpen külön-külön is!) érzékletes képet festenek arról a sokszínű és ellentmondásos, szimbolikájában és ikonográfiái vonatkozásaiban oly gazdag világról, amelyet mi barokk-ként szoktunk emlegetni. A kiadvány értékét nagyban növeli, hogy a képigényes tanulmányokat a szerzőknek módjukban állt valóban nívós kísérő illusztrációkkal közreadni, s ezek a képek a minőségi papírnak és a jó nyomdatechnikának köszönhetően még láthatóak is. ÁG TIBOR: Semmit sem vétettem Nyitra városának. Nyitra-vidéki magyar népdalok. Dunaszerdahely 2004, 329 p. /Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 29./ Huszár Ágnes A szlovákiai magyar népzenekutatás most bemutatásra kerülő újabb, kötetben is hozzáférhető eredménye több mint ötven év gyűjtőmunkájának válogatott és tömör összegzését tartalmazza. Az Ág Tibor nevével fémjelzett kötet Nyitra vidéki magyar népdalokat mutat be műfajok, tehát alkalomhoz kötődések és szövegkategóriák szerint. Ezzel egyidejűleg szakszerű képet ad egyegy dallam néprajzi hátteréről, időbeli fejlődéséről és alakulásáról is. A szerző a népdalokhoz rövid zenei jellemzést fűz, felhívja a figyelmet arra, hogy az adott népdalnak milyen rokondallamai ismeretesek, és megemlíti a népdal változatainak esetleges földrajzi elterjedését is. 212
