Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Lukács Miklós: Az építőáldozat mondjája Gobelsburgan
Acta Ethnologien Damthiana 7 (2005), Komárom-Ko m á r n o Az építőáldozat mondája Gobelsburgban Lukács Miklós Ág Tibor az Acta Ethnologien Danubianu I. kötetében a szlovákiai magyar népbal lada-kutatás múltjáról megjelentetett közleményében beszámolt a Falba épített feleség - Kőmives Kelemen címen ismert népballadánk Nyitra vidéki előfordulásáról, felfedezésének, gyűjtésének körülményeiről (Ág 2000, 85). Ág Tibor a Zsérén és Alsóbodokon gyűjtött, lényegében a székelyföldi változattal azonos balladák szövegét és dallamát már korábban közölte (Ág 1961a, 90-93; 1961b, 72-73; Ág-Sima, 1979, 13-19). A Nyitra környéki előfordulás az építőáldozatról szóló ballada elterjedési területét nyugati irányban jelentősen kiterjesztette. A néprajztudomány mindeddig úgy tudta, hogy az építőáldozat mint balladai/mondai motívum csak Magyarországon és a Balkánon terjedt el. Kezembe akadt azonban az osztrák Margot Schindler: Die Kuenringer in Sage mul Legende (A Kuenringerek a mondában és a legendában) című könyve, amely alsó-ausztriai mondákat és legendákat tartalmaz a Kuenringer főnemesi családról (1056-1594). Közöttük egy igen figyelemreméltó mondát találtam az egyik váruk, Gobelsburg építéséről, amely magyar fordításban így hangzik: gobelshurgi épitöáldozat Az ősrégi gobelshurgi kastély (aminek helyén már egy kevésbé régi áll) építése előtt az építtető, egy gróf kihirdette: csak az az építőmester kapja meg a munkát, aki kötelezi magát arra, hogy az első élőlényt, ami belép az építkezés területére, de nem tartozik sem az építkezéshez, sem a várhoz, elfogja és befalazza. E feltételbe egy kőművesmester sem volt hajlandó beleegyezni, csak egy fiatal, még nőtlen mester írta alá a gróf szerződését. Az építkezés elkezdődött, de ahogy az oly régi időkben szokás volt, csak lassan haladt előre! Eközben a kőművesmester megházasodott, született neki egy kislánya, és teljesen megfeledkezett a szerződés kegyetlen feltételéről. Amikor aztán a vár (egyetlen, a várúr által meghatározott pillér kivételével, amin nem volt szabad tovább dolgozni) végre-valahára fölépült, ünnepséget rendeztek. Ekkor a bejárati csarnokban megjelent a mester kislánya, hogy átadjon édesapjának egy üzenetet. Az építőmunkások az ünnepségen jelenlévő gróf parancsára tüstént a lányra vetették magukat, a félig kész pillérhez vonszolták és befalazták. Hiába tiltakozott ellene az apa, állnia kellet a szerződésben adott szavát. Mikor évszázadok múlva átépítették a várat, a fal egy üregében megtalálták a befalazott gyermek csontjait.” (Schindler 1981, 86) Tőlünk nyugatabbra is vannak tehát mondái emlékek az építőáldozatról! Schindler asszony egy korábbi alsó-ausztriai mondagyűjteményből vette át a gobelshurgi mondát (Kießling 1924, I. 7. sz.). 205
