Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Bagin Árpád: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei
országból. Az üdvözítőt ábrázolja - ásóval kezében. Ezért nem is respektálják aztán valami sokra a falubeliek mert hisz az, mondják, nem Jézus, hanem a »nagyságos úr« kertészlegénye.” (Az ó-gyallai csillagvizsgáló intézet. Vasárnapi Újság, XXVI. évf., 1. sz. 1879, 9- 10)21 22 23 Az adatközlő, aki látta a nyugat felé néző objektumot a Konkolyi-kertben, úgy tudja, hogy azt a „komunisták ledöntötték”.” Talapzatát összetörték (így vélekedett a férje is) és befalazták az amfiteátrumba a mai csillagvizsgáló parkjában.2'’ A hatvanas-hetvenes években hallott arról, hogy a szobor esetleg mégsem pusztult el, hanem egy magánháznál megtalálható24 (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923).25 21 A következő részből viszont nem tudunk meg semmit a Krisztus-szoborról. „Lássa - úgymond Konkoly Miklós - én kálvinista létemre annyira becsülöm Király József pécsi püspök emlékét, hogy ó-gyallai ebédlő-szobám díszhelyén függ Király József olajba festett arczképe. Dolgozószobámban pedig, asztalom felett az a teknösbéka-héjjal kirakott feszület van elhelyezve, mely előtt Király József püspök imádkozott. Különben budapesti Íróasztalom felett is van egy szentkép, mely Krisztus holttestének a keresztről való levételét ábrázolja. Mert hát mi ilyen türelmes kálvinisták vagyunk, Édes anyám szintén buzgó kálvinista létére egy árva fiúból papot és egy árva leányból apáczál nevelt, feleségem testvérének leányát pedig mi neveltettük Bécsbcn a Sacré Cocurkolostorban. Ez a mi nevelt leányunk az oly korán elhunyt és mindig siratott ifjabb dr. Jókay Mór osztálytanácsos neje lett” (Magyar Nemzet 1902. január 17., 5). Konkoly Thegc Miklós egyformán támogatta az ógyallai református és katolikus egyházat (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). A református egyház irányába való földbirtokok adományozásáról tudunk (Erdélyi 2002, I). 22 Chalupeczky József kéziratának azon részében, amelyben röviden foglalkozik a Konkoly-féle hagyaték pusztításával, nem említi a szobrot (üveg fényképfelvételekre hívja fel a figyelmet, amelyek a parkról, Ógyalláról készültek, de ezeket összetörték). 23 A Gcofizikális Intézettől elkülönített területen épült az amfiteátrum Jozef Vörös (*1916) clnöklésc alatt. A szülei ógyallaiak voltak, az anyja a Konkoly családnál dolgozott szakácsnőként. 1955. április 13-án kezdték az építést, és május l-jén már a szabadtéri színpadon mulattak (Čcrný 1954, 193- 194; Čcrný 1960, 241 ). 24 Az 1930-as években Barkóéi (?) Lajos és Pscnák Ferenc kertészek még a gimnazistáknak megengedték, hogy télen a befagyott tavon korcsolyázzanak a parkban, de az színhelye volt táncestélyeknek, teadélutánoknak is. (Chalupeczky József kézirata alapján) Az utóbb említett kertész, aki a hetvenes években meghalt, voltaképpen hazavihette a szakrális kiscmléket. Unokái a szobor meglétéről viszont nem tudnak (egy kupolaszcrüségrc, amelyet a nagyapjuk a parkból hozott, viszont emlékeznek). 25 Térségünkben nem jellemző a fentiekben leírt ábrázolás. Ikonográfiáikig az Újszövetség evangéliumai. Krisztus halálának és feltámadásának leírásai adhatnak némi magyarázatot a ritka ábrázolástípusra: „Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogáll, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: »Asszony, miért sírsz?« »Mert elvitték Uramat - felelte , s nem tudom, hová tették.« Ľ szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: »Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: »Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.« Jézus most nevén szólította: »Mária!« Erre megfordult, s csak ennyit mondott: »Rabboni«, ami annyit jelent, mint »Mester«. Jézus ezt mondta neki: »Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj cl testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.« Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: »Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.« (Jn 20,11—18). Ezeket az eseményeket erősítik meg Emmerich Anna Katalin látomásai. Magdolna először az asszonyokkal kereste fel a sírt, de oda csak Mária Salomcval lépett be. Magdolna eközben megzavarodva futott ki, majd Emmerich Anna Katalin látomásában újból megjelent a sírhoz sietve......aztán körülnézett, és akkor kelet felé, ahol a kert a városfal felé emelkedik, mintegy tíz lépésnyire a sírsziklától, a bokrok közt egy pálmafa mögött megpillantott a hajnali szürkületben egy hosszú fehérruhás alakot, és arrafelé rohanva ismét ezeket a szavakat hallotta (...) én magam is láttam ezt az alakot kezében ásóval, fején lapos kalappal, mely egy darab, a nap ellen felkötött fakéreghez hasonlított, ahogyan a példabeszédben említett kertészt láttam, amelyet Jézus nem sokkal kínszenvedése előtt Bcthániában mondott cl az asszonyoknak; de ez a jelenés nem volt fénylő, hanem egészen olyan volt, mint egy ember szürkületben hosszú fehér ruhában (...) Minden, ami Magdolnával történt, csak egy pár percig tartott; körülbelül fél három lehetett, mikor az Úr neki megjelent (...) Magdolna „megtalálta a szent asszonyokat, és tudatta velük, hogy beszélt Péterrel, és hogy az. imént látta az Urat a kertben, aztán az angyalokat...” (Brentano é.n., 224-228). 140
