Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Közlemények - Bagin Árpád: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei
szlovák nyelvű káplán kihelyezését kérelmezhette maga mellé, mivel nem tudott szlovákul. De az eseményeket összefoglalva elmondható, hogy a településre „Szykora Jenőt nevezték ki administrátornak, aki mindkét nyelven jól beszélt. Hamarosan mint plébánosnak” (Chalupeczky József: Templom - r. kát. egyház)." „Persze, mikor bejött a szlovák mise, akkor a magyar meg kivonult a misiós kereszthez [az adatközlő derűs - B. A. megj.], és ott énekölt és imádkozott. És a templomba öt-hat szlovák volt, akinek végezte a misét”10 11 12 13 (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna. sz. 1923). A missziós kereszt előtt lévő nép pedig „énekléssel kísérte az Istentiszteletet" (Chalupeczky József: Templom - r. kát. egyház)."' Ez a magatartás néhány hétig, hónapig tarthatott. „Majd betiltották azt, hogy a kereszt előtt imádkozzanak mise alatt és elmentek a kápolnába” [Konkoly sírkápolna - B. A. megj.]14 (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). 1948-as háromnapos ferences találkozóra emlékszik egyik 10 Idézem az apostoli adminisztrátor Siposs Antal, udvariti espereshez írott, 8835/923. számú levelét: Nagy'tisztelendő Esperes, Plébános Ur ! A kormány állandóan Jelhivogatja figyelmemet, bogy az ógyallai plébánia területén mintegy 30% szlovák nyelvű hivő tartózkodik, aki kréd a plébános nem tud gondoskodni nem bírván a szlovák nyelvet. Ezekről egyelőre ágy lehetne gondoskodni, hogy a kerület valamelyik lelkésze, aki a szlovák nyelvet bírja, havonkint egyszer szlovák prédikációt tartana Ógvallán. Legalkabnasabban tán a komáromszentpéteri h. plébános tehetné, azt. Szíveskedjék erre nézve javaslatot tenni. Egyébiránt ájtatos imáiba ajánlottan vagyok Trnava [Nagyszombat B. A. megj./, 1923. dec. 13. Pallay Miklós viszont 1923-ban biztosan tartott szlovák nyelvű prédikációkat, de erről még a továbbiakban bővebben szólok (Szalva Dezső 1924. január 17-én keltezett levele, szintén a komáromszentpéteri plébánia levéltárából). 11 Tudunk egy Pallay Miklós nevezetű papról, erről a fentiekben is volt már szó. Vele kapcsolatos Szalva Dezső 1927. július 25-én keltezett levele (245/1927. számú), amelyben az áll, hogy Pallay Miklós Bagotáról „visszament Árvá-ba, s nincs kilátás rá, hogy az idén, vagy egyáltalán visszajöjjön! Lásd, ilyen az én szerencsém !?! De »ki tudja, mire jó«???” A helyi „szlovákok nagyon fölkarolták, ellenben a magyarok meg abból indultak ki, hogy nagyon szerették a Szalvál”. Utóbbinak gyereknevelés, hitoktatás. Jézus Szíve tisztelet bevezetése, első péntekek terén sokat köszönhetlek (Chalupeczky József né Hulkó Anna, sz. 1923). Az sem elhanyagolandó, hogy az új templom az ö ittléte alatt épült tél (Chalupeczky József: Templom r. kát. egyház). Szikora személye elleni cllcnálás abból is adódott, hogy az. első pénteki szentgyónás nem úgy zajlott, ahogyan azt a nép Szalva Dezsőnél megszokhatta. „Hát nem jól viselkedett, abból a szempontból, hogy első pénteken hál mentek a népek gyónni. S ő nem gyölt gyóntatni, hanem ő eljött a misére.” A nép emiatt a szentmise után a sekrestyébe ment. Szitkolódás alakult ki, a kötelesség clmusztásaként értelmezte a nép a pap magatartását. Az eset kapcsán a püspök is ellátogatott a községbe, akinél ezt megelőzően helyiek járhattak. Meghallgatta ugyan mindkét felet, de a papot véglegesen Ogyallára helyezte, és....azoknak akik ellene voltak, egynek se bocsájtott meg” (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). „Számtalanszor Szentbeszédében felemlítette az ellene elkövetett nemtetszést és ellenálást”, tehát akik a püspöknek elküldött kérvényt kézjegyükkel látták cl (Chalupeczky József: Templom r. kát. egyház). Itt kell egy 1939 januárjában keltezett levél részletét közölni, amelyet az esztergomi érseki általános helytartó irt az udvardi alcspcresnek: „Szikora Jenő ógyallai plébános ellen az a panasz érkezett, hogy a csehszlovák uralom alatt tanúsított magatartásával a magyar érzésű hivek előtt annyira meggyülöltette magát, hogy lelkipásztori tevékenységét tovább sikerrel folytatni nem tudja” (99/939. számú levél a komáromszentpéteri plébánia levéltárából). A lényeg talán mégis az, hogy a plébános követte a Szalva-féle hagyományokat (Chalupeczky Józsefné Hulkó Anna, sz. 1923). 12 Ezeket erősíti meg Chalupeczky József fennmaradt kézirata, de egy helyen pl. zárójelben szlovák nyelvű éneklés bevezetéséről ír (Templom r. kát. egyház). 13 „Mivel a csendörség, hivatalnokok többnyire cseh nemzetiségűek voltak, akik nem voltak vallásosak, vagy más vallásúak sölt vallás nélküliek nem avatkoztak nyíltan a dologba.” 14 „Lassan elkezdődött egy rendszer, melyben pontosan meg lett határozva mikor lesz Szlovák es mikor magyar nyelven az énekkíséret (...) Főként a nagy ünnepek alkalmával, amikor is kétnyelvű énekekkel folyt le az istentisztelet. A Sz. mise első felében szlovák énekkel [a gondolatjelnek itt nincs jelentősége - B. A. megj.] a hatalmas templomban elveszett a hang s amint az Urfelmutatás után magyar nyelven folyt - a templom szinte rengett.” (Chalupeczky József: Templom -- /: kát. egyház). 137
