Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Tanulmányok - Ambrus Vilmos: Amatőr színjátszás Ipolyfödémesen
8. 2. A szerepek kiosztása Ha a tanító irányította a színjátszást, akkor ő adta ki a szerepeket, amiket a gyerekek vita nélkül elfogadtak. Az 1968-tól kezdődő korszakban a szereplők maguk beszélték meg és döntötték el, kik és milyen szerepet kapjanak a színdarabokban. Ugyan a színjátszó körnek nem volt külön vezetője - bár Bodzsár Lászlóról mondták, hogy „az vitte a prímet, a bandát”, illetve „tudta tartani mindenkiben a lelket" -, de az említett három kiemelkedő személyiség (Bodzsár László, Molnár Imre és Velebni Anna) valamilyen formában kézben tartotta a szerepkiosztást.0 Szerepet nem mondtak le, nem adtak vissza; előfordult, hogy valaki nem jutott szóhoz egy-egy színdarabban, akkor viszont szerepelt egy esztrádműsorban. így tulajdonképpen mindenki kivette a részét valamilyen formában a színjátszásból. Az amatőr színjátszás falun olyannyira kedvelt, a közösség által is elfogadott, preferált tevékenység volt, hogy mindenki szívesen szerepelt a darabokban. Ez tökéletesen egybevágott a falu hagyományaival, amelyben a fellépés, a megmutatás, az előadás igénye megvolt, sőt elevenen élt. (Ambrus 2001b, 167.) Főleg a fiatalok számára jelentett nagy élményt, hiszen ők voltak ennek a tevékenységnek az életben tartói, s ezzel maguk és a közösség számára is szórakozási és művelődési lehetőséget teremtettek. 8. 3. Próbák A színdarab megvalósulásának folyamata mindenütt azonos modell szerint történt. Fel tudjuk ezt vázolni, persze csak egyszerűsített formában: I. darab választás —> 11. betanítás (később: „rendezés”) - elemei: a., a szereplők kiválasztása; b., szereposztás; c., szereptanulás; d., olvasópróbák; e., színpadi próbák —> 111. az előadás előkészítése - elemei: a., jelmezek beszerzése, összeállítása; b., díszletek készítése; c., az előadás kihirdetése, propaganda —> IV. előadás.6 7 A próbák gyűjtésénél két kérdésre kerestük a választ: hogyan viselkedik egy falusi kisközösség egy tanulási folyamat közben, illetve milyen irányítással történnek a próbák, van-e hasonlóság egy amatőr színjátszó csoport próbái és egy népi színjáték (például egy betlehemes) elsajátítása, betanulása között, van-e valami folklórszerü a próbálási-tanulási folyamatban. Ipolyfödémesen a próbalehetőségeket nagymértékben meghatározta az, hogy a férfiak egy része nem odahaza dolgozott, és csak péntektől hétfő hajnalig tartózkodott otthon. A korábbi években, míg a tanító szervezte az előadásokat, a fiatalok hétvégén próbáltak: szombaton, vasárnap este, körülbelül héttől tíz óráig. A helyszín az iskola volt, majd a régi kultúrház. Az összeolvasást és a színpadi mozgást Bodzsár Mária irányította, de sokszor segített a férje, Bodzsár Ferenc is. Egy-egy darab próbája, betanulási ideje két-három hónap volt. Amíg a tanító vezette a próbákat, addig azok egy viszonylag kötött szabályrendszerbe illeszkedtek. Az irányító személyiség a pedagógus, szereplői a tanítványai, így valamelyest alá-fölérendeltségi viszony volt köztük. Az ettől való eltérésre kevésbé volt lehetőség. Más volt a helyzet 1968-tól, amikor a színjátszás spontán módon, bár építve a korábbi hagyományokra, de az iskolai kereteken kívül, a fiatalok szervezésével jött létre. Ez a lelkes 6 Bodzsár László erről úgy számolt be, hogy a szereposztásnál mindig egyetértés volt. Ha ő javasolt valamilyen szerepre valakit, azzal a többiek egyetértettek, illetve megadta a választás lehetőségét mindenkinek. Vita nem származott ebből. 7 A durabválasztástól az előadásig című részben nem a feltüntetett modell szerinti sorrendben tárgyaljuk az előadás létrejöttét. Ennek számos oka van. Egyes elemek nagyobb hangsúlyt kaptak gyűjtésünkben (ilyenek voltak például a próbákra vonatkozó kérdéseink: nem választottuk szét az olvasó- és a színpadi próbákat), mások - például a szereptanulás már alig-alig éltek az adatközlők emlékezetében. Megjegyezzük továbbá, hogy az itt feltüntetett - egyszerűsített - modell csupán vázlat, nem részleteiben, mindössze a főbb csomópontokat érintve mutatja be a falusi amatör színpadon megvalósuló előadás elemeit. 106
