Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Romák és parasztok - fehérek és cigányok. Néhány alapvetés a roma/nem roma egymás mellett élés problematikájához Tornalján az ezredforduló környékén
sebb nem roma fiatalok részéről fordul elő, azok - a roma fiatalok szerint - lenézik a romákat, de a többi, szegényebb nem romát is. Fiatal cigány beszélgetőtársaim szerint az egyik helyi diszkóba nem szívesen engedik be a roma fiatalokat, az egyik kocsmába pedig, melynek roma a tulajdonosa, többnyire cigányok járnak, ám nem azért, mert nem engednének oda be parasztokat, hanem azért, mert a nem romák nem szívesen ülnek be olyan helyre, ahol többségben vannak a cigányok. (Van azonban olyan kocsma is, melynek romák a tulajdonosai, törzsközönségük mégis vegyes összetételű.) Napjainkban is barátkoznak romák nem romákkal és fordítva. Adatközlőim szerint a kommunizmusban ez inkább előfordult, együtt ittak, szórakoztak, kártyáztak, bálokba is elmentek együtt. Mára ez az állapot a munkanélküliség növekedésével visszaesett, de azért vannak olyanok, akik tartják a kapcsolatot. Az ötven év körüliek még mindig megadják egymásnak a tiszteletet. A helyiek jól érzékelik a romák és a nem romák között húzódó társadalmi, mentális határt. Úgy véli, hogy a tornaijai romák szükség esetén összetartanak. Gyengeségük - nemcsak Tornaiján, de általában - , hogy könnyen befolyásolhatnak. Interjúalanyaim szerint a romák helyzetén elsősorban az javítana, ha több munkalehetőség lenne térségünkben. Fontosnak tartják továbbá, hogy legyen egy hely, ahová a fiatalok járhatnának és szabadidejüket jobban kihasználhatnák. Az igazsághoz tartozik, hogy a roma civil szervezetek között is ellentétek feszülnek, amit az interjúk készítése során, a napi kapcsolattartás alkalmával és mint önkormányzati képviselő is szinte naponta tapasztalok. A vita tárgyát az egykori tűzoltószertár épülete képezi, amit az önkormányzat a Miro Dom nevű szervezetnek utalt ki. A többi szervezet képviselői úgy érzik, hogy ők ezzel meg lettek rövidítve, mert az nekik is járna. Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy a két részre szakadt tábor pártfogókat keresett magának a nem romák köréből, akik az ügyintézésben és rendezvények szervezésében is segítségükre vannak. Míg a Miro Dom igyekezik betagolódni különféle járási és országos struktúrákba, és pályázatok útján próbálnak anyagi támogatáshoz jutni, addig az „ellentábor” - a Közös Élet, az Etnikai Kisebbségekért Polgári Társulás és a Radiál nevű szervezetek - úgy vélik, hogy őket továbbra is megilletnék különféle önkormányzati és állami juttatások, s pályázatok írásával nem is nagyon foglalkoznak. Az azonban tagadhatatlan, hogy több nagyszabású rendezvényt is szerveztek együttműködve más, nem roma civil szervezettel. Néhány szubjektív megjegyzés, avagy a kibicnek semmi sem drága! A Tornaiján eltöltött évek alatt és az adatgyűjtés során szerzett tapasztalatok - úgy gondolom - feljogosítanak néhány összegző gondolat megfogalmazására. Mint korábban kifejtettem, a romák és nem romák világa külön világ, aminek következtében nem beszélhetünk cigány - paraszt együttélésről, ahogyan nem beszélhetünk magyarszlovák, szlovák - cigány együttélésről sem. Legfőképp azért nem, mert ezek az etnikumok különböző kulturális háttérrel és mentalitással rendelkeznek. A legfőbb gondok véleményem szerint pont a kulturális különbözőségek nem-felismeréséből fakadnak, s bár minden etnikum többé-kevésbé érzékeli a településen belül kialakult térbeli és mentális határokat, azokat gyakran áthágják. Ezek a „határsértések" az elsődleges konfliktusforrások. A nem romák - parasztok - részéről a legtöbb negatív megnyilvánulást épp az említett határsértések váltják ki. Ugyanakkor úgy gondolják, hogy a romák - cigányok - a kommunista uralom évtizedei alatt különféle, aránytalanul nagy juttatásokban részesültek, s több esetben részesülnek még ma is, amit meg kellene szüntetni. (A kérdőíves felmérésben is láthattunk erre utaló jeleket, miszerint a romák problémáit ugyanúgy kell kezelni, mint a nem romákét.) Azt azonban már kevesebben mérik fel, hogy a napjainkban juttatott szociális segély - amire 76
