Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Tanulmányok - Seifert, Manfred: Farsangi perec, húsvéti tojás, bor. A kereszténység hatása a közép-európai táplálkozási kultúrára

és keresztjeleket alkalmaztak. Az otthoni sütéskor a kenyerek már kereszt alakú mélyedéseket kaptak. A felszeletelés előtt imát mondtak, és késsel egy vagy három keresztet írtak a kenyér aljára. A kenyérmorzsákat nem volt szabad gondatlanul veszni hagyni, hanem összegyűjtötték és újra felhasználták vagy a tűzbe dobták, hogy a tisztítótűzben szenvedő szegény lelkeket etessék. Kenyeret elpusztítani bűnnek számított. Végezetül megfigyelhető a kenyérnek a démoni veszélyek vagy a káröröm elleni eszközként való mágikus használata is. A kenyér különleges helyzete abban is megmutatkozott, hogy - az egyedüli élelmiszer a víz mellett - minden, a háztartáshoz tartozó személynek szükség szerint rendelkezésére állt, a vendégeknek és látogatóknak rutinosan felkínálták, a koldusokat és más segítségre szoruló szegényeket szokás szerint megillette a kenyéradomány. A kenyérnek, mint mindennapi élelemnek gyakorlati és erkölcsi súlya az étkezési idők regionális megnevezéseiben is visszatükröződik: reggeli kenyér, déli kenyér, esti kenyér (Hartinger 1992, 223-229; Benker 1995; Schauerte 1960; Hruschka 1935; Beitl 1974b). Mindez nem utolsó sorban abban a szembetűnő tényben is megmutatkozik, hogy Közép-Európában, mint ahogy a Földközi-tenger térségében is, még a szükség idejében, az akut gabonahiánykor is a különféle pótanyagok felhasználásával (tölgymakk, burgonya, föld stb.) készítették el és fogyasztották. Semmilyen más, az emberi előállításon alapuló élelmiszer sem lett ilyen stabil, nélkülözhetetlen eleme a középeurópai kötelező standard jelleget viselő táplálkozási modellnek (Montanari 1993, 61-66). Mint azt az alapvető helyzete az étkezési rendszerben és a tisztelete is mutatja, az utóhatása egészen a napjainkig érezhető.

3. A táplálkozási kultúrára kifejtett keresztény hatás mértékéhez. Összefoglalás

Ahogy azt a bemutatott példák alapján felvázolt áttekintésben láthattuk, a közép-európai táplálkozási kultúrában a keresztény vallás hatásai mindenképpen kimutathatóak. A kultúrtörténetben az egyházak mindig éltek azzal a lehetőséggel, hogy a táplálékra vonatkozó elképzeléseiket és értékeléseiket kifejezésre juttassák és érvényesítsék. A továbbiakban már csak annak a kérdésnek az eldöntése van hátra, hogy ezt milyen mértékben sikerült megvalósítaniuk?

Ha itt ismét Tolksdorf táplálkozásetnológiai modelljét vesszük figyelembe, akkor a fogyasztási helyzetek mind a négy dimenziójában észlelhetők a hatások:

1. maguknál az élelmiszereknél, ahol a mérvadó fejlődések éppen az egyházi preferenciákba és előírásokba ütköztek (mint a bornál és a kenyérkultúránál);

2. az előkészítési módoknál, ahol egyrészt a böjti parancsolatok kezdeményezték az ételek gazdag változatait, másrészt pedig a táplálék vallásosan megkövetelt értékelése azok összeállítását és minőségét is növelte (ismét példaként hozható fel a búzakenyér és a bor);

3. a szociális időnél, ahol a böjti szabályozások során a táplálék fogyasztásának az egész éven át kialakult egy profilja;

4. a szociális helynél, ahol a templomon kívül - ahol alapjában véve a mindennapi értelemben nem megy végbe semmilyen étkezés - főleg a családi asztalközösséget mozdítják elő keresztény rituális étkezőközösséggé.

Egyes esetekben maga az egyházi szervezet mozdította elő, illetve alkotta meg a gazdasági bázist, hogy megvalósíthassa a szándékait (például a bortermelést, a mezőgazdasági alkalmazást általában). Számos dimenzióban az egyház a vallásos fontosság és a szokásos-erkölcsi értékelések hozzáadásával próbálta befolyásolni a társadalmi értékeket.

34