Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Könyvismertetések

lyen külső hatalom, uralkodó réteg révén kerülnek a köztudatba. Ezt egy személyes példával is alá tudom támasztani: a szlovákiai Šumiacou (Felső-Garam mente) a helyi néptánccsoport egyik felnőtt tagja 2001-es ott-jártamkor arról beszélt lelkesen, hogy az egyik magyarországi néptáncosok találkozóján milyen jól érezték magukat. Nem azt tapasztalták, amit a szlovák televíziós csatornák összeállításai (főleg 1998 előtt), negatív propagandaként a magyarokkal kapcsolatban terjesztettek. A személyes tapasztalat és a felülről sulykolt előítéletek ütközéséről van tehát itt is szó. Andrásfalvy előadása hátralevő részében aztán egy román népmese elemzése kapcsán a pozitív sztereotípiára hoz tol példákat. Nicolae Constantinescu (Mesterségek és kézművesek a folklórban) a folklórszöveg kétszeres kontextustól való függését elemzi beszámolójában, amelyben konkrét példákat hoz fel. Az egyik kontextus (függetlenül a folklórszöveg műfajától) a „kulturális vagy genetikai kontextus”, a másik pedig a „helyzeti vagy kommunikációs környezet”, amelyet a szöveg előadója teremt meg. A szövegfolklórral - a kulturális kontextus értelmezőjével - kapcsolatban értékes forrásokra hívja fel a figyelmünket (történelmi, társadalmi, eszmei), ellentétben az írott dokumentumok nem megfelelő pontosságára, árnyaltságára. Mihai Laurentiu Ganj (Népművészet és etnikai sajátosság) a népművészeti alkotások kapcsán két szempontról ír: az egyetemes és a személyesítő (egy hely, régió, idő, etnikum sajátja) jegyekről. E szerint a román szőnyegek olyan díszítő elemeket hordoznak, amelyek szerte a világon megtalálhatóak, de olyanokat is, amelyek csak (!) a román etnikum sajátjai. A szerző a románoknál a népviseletet tartja a legegyénibb közösségi megnyilvánulásnak. A délkelet-európai népek viseletére egy összehasonlító szintézis fontosságát hangsúlyozza. Verebélyi Kincső a stílus kérdéseivel foglalkozik a népművészet-kutatásban, amelyet kétféle módon közelítenek meg a kutatók. Az egyik megközelítési módja a népművészet lényegének a meghatározása - az általánosítás alapja konkrét műfaj: népi bútor, „népi kerámia” stb., de a kutató anyag és technika, illetve használat szerinti osztályozást is alkalmaz(hat) -, a másik csoportba az egy-egy tárgycsoportok (lokális, nemzeti vagy európai keretben) tartoznak. A tanulmány szerzője a népművészet átfogó műfajú struktúrájának kidolgozására, problematikájára mutat rá. Voigt Vilmos (Ezer éves-e a magyar folklór?) a történeti mondák történetiségéről, annak másfél évszázados vitatémájáról értekezik. A probléma kapcsán konkrét példaként a szerző az Alsó-Garam menti Bény „történeti mondáit“ hozza föl, rámutatva, hogy ezeket mily nagy mértékben befolyásolták papok, pedagógusok, amatőr régészek, s hogy mennyire nincs közük a valóban tradicionális szóbeliséghez. Rodiča Zane (Mesterség, nyelvezet, szótár) összefüggéseket keres egy, a kátrány szót is tartalmazó román szófordulat (a se face cat ran = nagyon erősen megharagudni; are catran ta inima = kátrány van a szívén, kátrányos szívű) és a román népi mesterségek között. Magát a kátrány szót közvéleménykutatás, etnográfiai adatok, illetve a lexikográfia adataival magyarázza, mutatja be. Sabina Ispas (A .. Plugusor " szövege mint agrártechnológiai leírás és rituális szerepe) központi témája a növényszimbolikának a román kultúrában elfoglalt szerepe, illetve a növény (búza!) szenvedése, amely egyúttal az emberi vétkek felvállalása és megváltása. Adrian Samarescu A fazekaskorong és az idei kerekéhen című tanulmányában — javarészt román forrásokra hivatkozván - a fazekassággal (annak termékeivel) kapcsolatban (több szempontra támaszkodva: néphit, régészeti ásatások stb.) gazdag ismeretanyagot tesz közzé. Pozsony Ferenc (Gazdasági élet a moldvai magyaroknál) bevezetőjében a moldvai csángók gazdasági életének a többséggel való - a Moldvában élő románok - szoros gazdálkodási összefonódását érinti. A gazdasági élet lefolyását történeti, néprajzi adatokon keresztül kíséri figyelemmel napjainkig. Problémaként jelzi a nagyobb földterületek hiányát, a meglévők gyenge minőségét, ami értelemszerűen kihat az egész gazdasági életre. A legnagyobb nehézséget talán az jelentheti, hogy „...a globalizáció, modernizáció és a piac szerepének növekedésére a faluközösségek egyáltalán nincsenek felkészülve”. Tófalvi Zoltán a Köröndi fazekasok a mosi-