Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
Slovenský' národopis 51 (2003)-U-A Szlovák Tudományos Akadémia Etnológiai Intézetének folyóirata, az első fél évszázadot lezárva ugyan, de a 2001-ben alakult új szerkesztőbizottság elveivel és célkitűzéseivel összehangban három csomópontra, kutatási prioritásra összpontosít a jelen évfolyam négy számában is. Az egyik a jelenben zajló, társadalmi és kulturális átalakulási folyamatok kutatásának az eredményei (Olga Danglová, Katarína Popelková, Tatjana Podolinská, Juraj Podoba egyegy írása), a másik a hagyományos kultúra vizsgálatának eredményeire (többek között Peter Salner, Vladimír Taliga, Ivana Šusteková dolgozatai), míg a harmadik a saját diszciplína, a néprajz és folklorisztikai tudománytörténetére, mai tudományos projektumok bemutatására helyezi a hangsúlyt (főleg Viera Gašparíková, Viera Urbancová, Dagmar Klímová írásai). Külön figyelmet érdemel a Slovenský národopis ötven esztendejének különféle szempontú, jórészt külföldi szakemberek általi szemlézése, értékelése (Žigmund Klodnicki, Voigt Vilmos, Marta Srámková). A lap egyes számaiban ezenkívül vitairatokat, kutatási beszámolókat (Liszka József tollából például a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja keretében létrehozott Szakrális Kisemlék Archívumról), nekrológokat, konferenciabeszámolókat, könyvismertetéseket is találunk. Sörries, Reiner (bearbeitet von): Großes Lexikon der Bestattungs- und Friedhofskultur Wörterbuch zur Sepulkralkultur. Volkskundlicli-kultiirgescluchtliher Teil: Von Abdankung bis Zweithestattung. Herausgegeben vom Zentralinstitut für Sepulkralkultur Kassel. Braunschweig: Thalacker Medien 2002, 414 p. ill. L. Juhász Ilona A Hessen tartomány északi városában, Kasseiben alakították meg 1951-ben a „Temető és Műemlék Munkacsoportot” (Arbeitsgemeinschaft Friedhof und Denkmal), amely az 1921- ben Drezdában létrehozott majd később megszűnt ún. Temetők és Emlékművek Birodalmi Bizottságának (Reichsausschuss für Friedhof und Denkmal) utódjaként felvállalta a hagyományos temetőkultúra ápolását. Egyik tö célkitűzése volt, hogy folyamatosan felhívja a közvélemény figyelmét bizonyos esztétikai szempontok betartására, a kulturált temetőápolásra, beleértve a temetéseket és a síremlékeket is. Munkájában nagy hangsúlyt fektetett a történelmi temetők óvására is. A Munkacsoport tevékenysége időközben kiszélesedett: 1979-ben létrehozták a Temetkezési (Temetői) Kultúra Központi Intézetét (Zentralinstitut für Sepulkralkultur), amely elnevezését a latin „sepulcrum” (= sír, sírhely) szóból eredezteti. Mindaközben a „Sepulkralkultur” kifejezés alatt nem csupán a sír, sírhely, temetkezési helyet értik, hanem minden olyan kulturális jelenséget, amelyek valamilyen módon összefüggnek a halállal, temetkezéssel, temetőkultúrával stb., az intézet tehát komplex módon ezen jelenségek vizsgálatával, dokumentálásával foglalkozik. Időközben egy rendkívül gazdag szakkönyvtárat is kialakított és keretében létrejött a Temetkezési Kultúra Múzeuma (Museum für Sepulkralkultur), amely 1992-ben nyitotta meg kiállítását a nagyközönség számára. A Temető és Emlékmű Munkacsoport néven tevékenykedő szervezet harmadik legfontosabb részlege az ún. Tanácsadói Részleg. Ennek elsődleges feladata a temetkezéssel kapcsolatos kérdésekben nyújtott tanácsadás, legyen az jogi, vagy a síremlékkel, esetleg új temetők kialakításával kapcsolatos. Különféle szemináriumokat is szervez egy-egy adott témával kapcsolatban. 202
