Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
archaikumokat jegyezte fel, hanem a közelmúltban született folklóranyagot is) együtt bizonyítékokkal szolgál a kulturális elemek, folklóralkotások országhatárokon átívelő vándorlására, variálódására. A legegyértelműbb bizonyítékai ennek a magyarországi futballcsapatok csúfolok Ezek arra is rávilágítanak, hogy a mátyásföldi magyarok nem a hazai (cseh, vagy szlovákiai) csapatoknak szurkoltak, hanem a magyarországiaknak. Gágyor kötete egyben alátámasztja azt is, hogy az oly gyakran hangoztatott bizonyos tizenkettedik órát is fölösleges emlegetni, hiszen a folklór (műfajából adódóan) állandóan változik és variálódik, megújul és születik, a „nép ajkán” manapság ugyanúgy születnek folklóralkotások, mint pl. a 19. század második felében, amikor kutatói berkekben kialakult a harang félreverésének szokása. Ha a néprajz, mint tudományág létrejötte óta a kutatók elsősorban (vagy kizárólag) nem csak az ún. archaikumokat, s nem csupán a bizonyos esztétikai szempontoknak is megfelelő tudásanyagot jegyezték volna fel, hanem a „modernebb" folklórjelenségeket is, ma sokkal gazdagabb és sokrétűbb (és főleg megbízhatóbb) anyag birtokában lehetnénk. Milyen szerencse, hogy Gágyor József nem ismételte meg elődei hibáját, hanem komplex módon mindent lejegyzett: „régit” és „modernet” egyaránt. Valószínűsíthető ugyanis, hogy húsz-harminc esztendő elteltével ezeknek a esúfolóknak már csak a töredékére bukkanhattunk volna. Bár a szerző gyermekeknek ajánlja kötetét, meggyőződésem, hogy a folklórkutatók legalább olyan, vagy talán még nagyobb lelkesedéssel forgatják majd, mint a címzettek. Gern Di, Helge: Kulturwissenschaft im Zeitalter der Globalisierung. Volkskundliche Markungen. Münster - New York - München - Berlin: Waxmann 2002, 302 p. /Münchner Beiträge zur Volkskunde 31./ Liszka József Helge Gerndt, a müncheni egyetem nyugalmazott néprajzprofesszora a néprajztudomány útkeresését, terminológiai-módszertani bizonytalanságait több munkájában is értelmezi. Egyik ilyen, tudomásom szerint két kiadást megért könyve, a kultúra mint kutatási terep címet viseli (Első kiadás: Kultur uh Forschungsfeld. Über volkstümliches Denken und Arbeit. München 1981). Az elsősorban a néprajz iránt érdeklődő egyetemi hallgatók számára írott kézikönyve szintén több kiadást ért meg (Első kiadás: Studienskript Volkskunde. Eine Handreichung für Studierende. München 1990). Jelen munka a néprajzi szemléletmód modern összefoglalása, a lehetséges feladatok felvázolása, amelybe a fentebb említett kézikönyvek több részfejezetét, pontosabban azok (továbbgondolt) tematikáját is átemelte a szerző. Mindamellett (illetve éppen ezért), összefüggéseiben, szerkezetében egy teljesen új könyvről van szó, amit már maga a címválasztás is kifejez. Ez tudniillik híven tükrözi vissza azt a lázas útkeresést, ami a német néprajzot voltaképpen a második világháború titántól, de még inkább a hatvanas évek második felét követően jellemez. A müncheni tanszék, ahol a jelen kötet szerzője is tevékenykedett/tevékenykedik a legutóbbi évekig a Német és Összehasonlító Néprajz Intézete (Institut für deutsche und vergleichende Volkskunde) megnevezést hordozta, holott már régen nem annak a (müncheni iskola néven is ismert) történeti-néprajzi iskolának hagyományait képviselte, amelyet annak idején még Karl-Sigismund Krammer alakított itt ki. Néhány esztendeje a tanszék hivatalos neve a Néprajzi/Európai Etnológiai Intézet (Institut für Volkskunde/Europäische Ethnologie). Helge Gerndt munkája nyilvánvalóan kapcsolódik ehhez az arculat-, de még inkább megnevezésváltáshoz. Ily módon mindjárt a könyv elején a kultúratudomány/kultúratudományok definícióját kísérli meg megadni a szerző, majd a néprajztudomány (Volkskunde) „felségterületét”, hatáskörét jelöli ki. A rendszerezés és distancia problémaköre nem teljesen új ugyan, s még ha elméletileg tisztában vagyunk is vele, a gya172
