Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
dák alján dohosodó (vagy ahogy egyik kolléganőnk előszeretettel - és nem feltétlenül ezekkel a szavakkal - meséli: kiskacsák alatt, iiriilékhen rothadó) régi textíliák segedelmével kísérelték meg az egykori parasztéletet rekonstruálni. A jelenre már nem (legalábbis nem módszeresen) figyeltek oda, így az a faramuci helyzet állt elő, hogy ma a harmanicas évek viszonyait éppúgy rekonstruálnunk kell (pedig akkor már fejlett néprajzi kutatás létezett), mint ahogy azt harmincas évekbeli kollégáink tették a 19. század második felére vonatkozólag. Hogy ez a lépéshátrány ne sújtsa folyamatosan tudományszakunkat, a jelen mindennapi kultúrájára is oda kell(ene) figyelnünk, a szemünk előtt lezajló eseményeket most kell rögzíteni, s nem arra várni, hogy majd fél évszázad múltán utódaink kíséreljék meg töredékekből rekonstruálni. Nincs tíz esztendeje, hogy magyar néprajzos-csoport tagjaként módomban állott a muraszombati múzeum állandó (néprajzi) kiállítását megtekinteni. Emlékszem néhány kolléga őszinte megdöbbenésére (sőt: felháborodására!) a kiállított, hatvanas évek világát idéző kecskelábú asztal, televíziókészülék és korabeli hűtőszekrény láttán... Ahhoz képest, mára nagyot fordult a helyzet (bár, nem vagyok naiv, s tudom, hogy még mindig sokan vannak, akik az említett tárgyakat kitessékelnék még a múzeumok raktáraiból is). A jelen dokumentálása elvi-módszertani és gyakorlati kérdéseinek a megtárgyalására 2002. szeptember 30. és október 2-a között néprajz szakos muzeológusok országos konferenciát rendeztek Kaposvárott. Itt a gyűjtés és dokumentálás különféle szempontjait, tapasztalatait tárgyalták meg. Ezen előadások tanulmányok formájában átalakított szövegei szolgáltatták a budapesti Néprajzi Múzeum új kiadványsorozata, a Ma Dok-ftizetek első számának az alapanyagát. A kiadványt Fejős Zoltán, a kérdéskör kutatástörténeti aspektusait is felvillantó, elvi jellegű bevezető tanulmánya nyitja. Ezt követően a népművészet, népi iparművészet definíciós kérdéseit is fölvető tanulmányok sorakoznak (Verebélyi Kincső, Romsics Imre, Csupor István), majd többé-kevésbé konkrét kutatási beszámolók, tereptapasztalatok következnek. Kitekintésként Szabó Mátyás a jelenkutatás svéd modelljét. Szarvas Zsuzsa pedig a néprajzi tárgygyüjtés finnországi „stratégiáit” mutatja be. Függelékként Fejős Zoltán a Néprajzi Múzeum dokumentációs programját ismerteti. A Ma Dák mozaikszó, a ma dokumentálására utal és a kortárs tárgyi világ megőrzésére, a jelenkor múzeumi dokumentációjára összpontosít. Központi nyilvántartási rendszert is létrehozott a múzeum, amihez az Interneten keresztül is lehet csatlakozni (www.neprajz.hu/madok/index.html). Fisciir.lt, HELMUT: Erzählen - Schreiben Deuten. Beiträge zur Erzählforschang. Münster - New York München - Berlin: Waxmann 2001, 317 p„ ill. /Bonner kleine Reihe zur Alltagskultur 6./ Liszka József Az Esseni Egyetem nyugalmazott germanista professzora, Helmut Fischer gyűjteményes munkájában a mesélés, a mesék és a mesélők szerteágazó problematikáját járja körbe, konkrét példáit alapvetően a Rajna-vidékről hozva. Az egyes részfejezetek, önálló tanulmányok formájában elszórtan már megjelentek ugyan, ám most egybegyúrva akár egységes monográfia látszatát kelthetik. A szerző hat nagyobb egységbe, mondhatni fejezetre tagolta a kötetbe felvett tanulmányait. Előszóra mesélés (a népmese, monda, vicc stb.) táji vonatkozásait boncolgatja (különös tekintettel a Rajna- és a Ruhr-vidékre), ezen belül a Heinrich Heine által közismertté vált Lorelei-monda keletkezéstörténetét is rekonstruálja, illetve a korábbi kísérleteket ismerteti. A következő blokkban - konkrét Rajna-melléki kéziratos mese- és mondaanyagokat bemutatva - a mesehagyományozódás írásos formájának problematikáját veti föl. Néhány mondaalak, -szereplő (Szent Anno. Szent Hubertusz stb.) bemutatása után a világkép 168
