Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Tanulmányok - Vajda László: A mi csoportunk és az idegen csoportok

pul korántsem biztosak. A Slovène önmegnevezés valószínűleg egyáltalán nem a slovo szó­tőre, hanem egy folyónévre vezethető vissza, miközben a legtöbb szlavista a név eredetét egy­előre tisztázatlannak tartja. Ami a Nemec kifejezést illeti, a nemé ( = néma) szóból való leve­zetés lehetséges ugyan, de tekintetbe kell venni egy kelta törzsnevet is, amely az ősszláv nyelvben az idegenek megnevezésére szolgálhatott. Egy általános, időtlen idegenellenesség feltételezéséhez tehát az idegenekre ragasztott gúny- és szitoknevek vizsgálata sem szolgáltat bizonyítékot. Az olyan nevek, mint „vadak”, „rablók", „ördögök”, „pogányok” adott történeti helyzetekben keletkeztek (háborús összecsa­pások, gazdasági rivalizálások, rabszolgavadászatok során), amikor az egyik nép a másikat valóban többé-kevesbé világos okból gyűlölhette vagy félhetett tőle. A területileg és időben behatárolt tényezők abban az esetben is hatékonyak, amikor a vezető réteg által kreált propa­ganda idézi elő az ellenségeskedést bizonyos idegen népekkel szemben, amelyekre ráadásul még egy megbélyegző csúfnevet is ragaszt. Az elutasítás, mint természetes viselkedési minta? A népnevek nyelvi vizsgálata után vessünk egy pillantást a látható, illetve az egykor látható volt valóságra: magára a népek életére, ahogyan azt az etnológia dokumentálta. Az idegen, az idegenség elutasítása vajon valóban a „primitív” nemzetségek, törzsek, népek alapvető voná­sai közé tartozik? Vannak kutatók, akik erre a kérdésre vonakodás nélkül igennel felelnek. A skót etnológus, J.J. Hamilton-Grierson, aki 1921-ben a számára jelentősnek tűnő információkat az idegenek­re vonatkozó nézetekről összeállította, hangsúlyozta ugyan, hogy a „legalsóbb kultúrfokon” álló népek körében a viszonyok nagyon is különbözőek: a tüzföldi indiánok egy törzse, a vagonok kicsiny, családszerü csoportjai között szinte semmilyen, vagy ha igen, akkor inkább ellenséges kapcsolatok léteznek, másrészt például Közép-Ausztrál iában az állandó hadiálla­pot gyakorlatilag ismeretlen. Hamilton-Grierson ezt azonban azzal magyarázta, hogy a pél­dák a fejlődés különböző fokozatait reprezentálják: a yaganok képe az elvileg ellenséges, ezért kerülendő idegenekről a legprimitívebb felfogásnak felel meg, míg a közép-ausztráliai­ak - bár a yaganok-hoz hasonlóan ők is zsákmányoló gazdálkodásból éltek - már túljutottak volna a fejlődés legalsóbb fokán. Az ennek az ábrázolásnak alapjául szolgáló nézetek - a társadalmi fejlődés fokozatainak általános érvényű egyenesvonalúsága, egy mai etnikumnak az őskori primitivitás képviselő­jeként való besorolása - egy vulgár-evolucionista gondolkodásmód sajátja, amely a 19-20. század fordulója táján az éppen akkor önállósuló etnológiában elterjedt volt. A vulgár-evolu­­cionisták őskor-képének persze semmi köze Darwinhoz, inkább folytatása egy hagyományos tannak, mely szerint az ember mint természeti lény - az őskorban, az államok kialakulása előtt - egy ragadozó állathoz lett volna hasonlatos. Ez a felfogás végső soron bizonyos antik spekulációkban gyökerezik, a 17. század óta viszont Thomas Hobbes nevéhez kapcsolódik, majd a későbbiekben olyan jelentős gondolkodók, mint Immánuel Kant is ezt a nézetet kép­viselték. Ennek a „mindenki harca mindenki ellen” ősállapotnak a léte persze minden bizo­nyítékot nélkülöz. Említésre méltó legfeljebb Friedrich von Schiller próbálkozása, a vértelen víziónak a korabeli útleírások alapján a valóságból merített tartalmat adni. Jénai egyetemi székfoglaló beszédében (1789; Mi az egyetemes történelem és mi végből tanulmányozzuk?) európai tengerészek tapasztalataira hivatkozva így jellemezte nagyívű pátosszal a „vad né­pek” életét: „Mindig támadásra és védekezésre felkészülve, minden zajtól felriasztva hegye­zi fülét a vad ember: ellenségnek tart mindent, ami új, és jaj az idegennek, akit a vihar az ő partjaira vet”. A „vad törzsek” közti alapvető különbségeket Schiller az egyetemes történeti 15

Next

/
Thumbnails
Contents