Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
kötetében is. amelyek szánta azonban csupán töredékét képezik annak a gazdag anyagnak, amelyet szerencséje volt tanulmányozni. A szerző a Chaco tartományban élő szlovákok kultúrájának bemutatásánál a következő négy fő tárgy köré csoportosította mondanivalóját: 1. Gazdasági élet, 2. Egyesületi és társadalmi élet (Štefánik Iskolai Egyesület, Evangélikus Szlovák Egyházi Énekkar, A szlovákok részvétele a csehek egyesületi életében. Csehszlovák iskola, A Csehszlovák Slavia Segélyző Egyesület, Sokol Testnevelési Egyesület, Morava Sportklub, a Csehszlovák Egyesület, A pihenés, szórakozás, sport és üdülés pillanatai), 3. Család, családi szertartások és ünnepek (születés, keresztelés, gyermekkor, ifjúság, beavatási szertartások, esküvő, temetés 4. Levelezés, visszatérések és találkozások (Argentínából a szülőhazába, A szülőföldről Argentínába). A könyv végén a szerző érintőlegesen foglalkozik az őslakos argentínai indiánokkal, valamint közli a Bermejo és Pilcomayo folyók születéséről, az argentinok nemzeti virágáról a „Ceibo”-ról, valamint a „Yerba Maté” nevű gyümölcsfáról szóló helyi mondákat. A kötet értékét nagyban emeli a 357 kitűnő minőségű, zömében színes fénykép, valamint a különböző dokumentumok reprodukciója. A dokumentumok mindegyike jól olvasható, így ezek, s a többi fényképanyag segítségével még alaposabb, közelibb képet kaphatunk az argentínai szlovákok ünnepeiről és mindennapjairól. A kötet különlegessége, hogy kétnyelvű: a szöveg szlovák és spanyol változata párhuzamos oldalakon olvasható. Bizonyára érdeklődéssel forgatják majd maguk az argentinok is, valamint a szlovákot nem. de a spanyolt beszélő más országok kutatók is. BrüC'KNKR, WolkcíANG: Volkskunde als historische Kulturwissenschaft 1—X11/1. Würzburg, 2000-2002. /Veröffentlichungen zur Volkskunde und Kulturgeschichte 77-88./ Bárth Dániel A harmadik évezred első évei Wolfgang Brückner számára elhozták a számvetés idejét. A würzburgi egyetem emeritus professzora, a XX. századi német néprajztudomány kétségtelenül egyik legkiemelkedőbb személyisége tizenkét kötetben, hozzávetőlegesen hatezer oldalon gyűjtötte össze az utóbbi bő négy évtizedben megjelent tanulmányait. A már terjedelménél fogva is első látásra lenyűgöző és tekintélyt parancsoló gyűjtemény egy nagyobb könyvsorozat részeként látott napvilágot. A würzburgi egyetem néprajzi tanszékének munkatársai által szerkesztett könyvsorozat 77-88. kötetét kizárólag a korábbi tanszékvezető írásai töltik ki. Olyan egyedülálló, reprezentatív vállalkozás e tucatnyi kötetet kitevő „életmű” kiadása, amely - főként egy még élő és lendületesen alkotó kutató esetében - példaértékű lehet mások számára is. Előrebocsátandó, hogy e recenzió elsősorban csupán a híradást szolgálja. Wolfgang Brückner hatalmas és hihetetlenül szerteágazó „életművét” egyébként is elhamarkodott és meggondolatlan dolog lenne méltatni vagy értékelni. Ha akadnak is olyanok, akik egy efféle mérlegelésre kellően kompetensnek és felkészültnek érzik magukat, jelen sorok szerzője bizonyosan nem tartozik közéjük. Mindössze közelítésekre és felületi tapogatózásokra vállalkozunk tehát, amelyek a páratlanul gazdag „életmű” tartalmi-tematikai vázának érintőleges bem u ta tá sá ra i rá ny u 1 n a k. Tudatosan tesszük idézőjelbe az „életmű” kifejezést, hiszen több szempontból hibás a megnevezés, annak ellenére, hogy a most megjelent 12 kötetet már most életmű-sorozatként emlegetik és így fogják emlegetni azt minden bizonnyal a jövőben is. Az egyik fontos körülmény, ami ellene szól a kifejezés használatának, hogy a kötetek nem foglalják magukba 154
