Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken

re került rá az öt már a ravatalon ábrázoló fénykép, holott ennek a síremléknek a felső részében a portréja is megtalálható. Ugyanebben a sírban nyugszik még a szóban forgó hajadon két kistestvére is, mégpedig az 1906-ban elhunyt 3 éves János, valamint az 1918-ban elhunyt két és fél éves Mariska is. Hogy a legnagyobb gyermek halálát követően emelt síremlékre nem került fel a korábban elhunyt két kisgyerek fényképe, azt bizonyítja, hogy a szülők nem készíttettek fényképet a korábban elhunyt két kisgyerekről, tehát a fényképezkedés ezen a vidéken még nem volt annyira elterjedt, mint néhány évvel később. Ezzel magyarázható, hogy a 18 éves korában elhunyt lányuk és a két kistestvér emlékére állított közös, gránitból készült obeliszkre már feltetették a nagylányról készült fényképeket. Mivel ez volt a harmadik és egyben utolsó gyermekük, akit elveszítettek, érthető, hogy fényképes síremlék emelésével még hangsúlyozottabban akarták megőrizni emlékét, s egyben ily módon is kívánták közvetíteni fájdalmukat a külvilág felé. Az utókor nem csupán a még élő, hanem a már halott lányra is emlékezhet, a temetőbe látogatók láthatják őt abban az alakban is, ahogyan a földbe került. Ilyen jellegű ábrázolásra mindezidáig a szakirodalomban sem példát, sem utalást nem találtam. A síremlék egyben azt is bizonyítja számunkra, hogy ezen a vidéken már élt az a szokás, hogy felvételeket készíttettek a temetésről s így a ravatalon lévő elhunytról is (Ilyenkor a ravatalnál álló hozzátartozókat is megörökítették. Vő. L. Juhász 2002a, 106-107).

A házasulandó korban lévő fiatalok síremlékein általában az arcképek a leggyakoribbak, de elvétve (elsősorban lányok esetében) itt is találkozhatunk egész alakos ábrázolással. Ugyanez vonatkozik a fiatalasszonyok fényképeire is. A fiatal férjek síremlékein az egész alakos ábrázolás aránylag ritka (kevés kivételt képeznek a katonaruhában ábrázolt, a háborúban elesett, vagy eltűnt férjek síremlékei), inkább az arcképek dominálnak, melyeket sok esetben az eredeti felvételből vágtak ki, de nem ritkák az elhunytat majdnem deréktól ábrázoló kivágások sem.

Gyakoriak a házastársak közös fényképei is a síremlékeken, ezek nagy része azonban fotomontázs, csak ritka esetben van szó eredetileg is közös felvételről. Az ilyen közös felvételek általában idősebb házaspárok síremlékein láthatók. A közös fényképekkel a házastársak még hangsúlyosabban kívánják demonstrálni az összetartozást, annak ellenére, hogy a sír, a halál elválasztotta őket egymástól. Megjegyzem, hogy a fiatal házaspárok esetében ezzel a gyakorlattal csak elvétve találkoztam. Aránylag alacsony az olyan síremlékek száma is, amikor egy közös ovális porcelánfoglalatba külön-külön kerül be a házastársak fényképe, tehát ebben az esetben nem készítenek fotomontázst, de fontos számukra, hogy ne külön-külön egy-egy másik porcelánfoglalatban kapjanak helyet a síremléken. A Komáromhoz közeli Keszegfalva temetőjében is például közös porcelán-foglalatba került be egy fiatal öngyilkos jegyespár külön-külön arcképe is, de ugyanilyen esettel találkozhatunk középkorú (pl. Kőhídgyarmaton) vagy már idősebb házaspárok esetében is. A házaspárokról külön-külön készült porcelánfoglalatban elhelyezett arcképek azonban sokkal gyakoribbak, mint a két előző megoldás.

Elsősorban a 20. század második felében terjedt el az a szokás, hogy az elhunyt házastárs fényképén kívül ráteszik a síremlékre a még élő feleség, illetve férj képmását is. így a fénykép sokszor (ugyanúgy, mint a közös fényképek esetében is) nem a valóságot közvetíti, hanem egy jóval fiatalabb életkorban örökíti meg az elhunytat. Végső soron tehát elferdíti a valóságot. Egyesek inkább azt a megoldást alkalmazzák, hogy a még élő házastárs számára csupán a fénykép helyét jelölik ki, így csak haláluk után kerül a sírra az ő képmásuk is.

Bár az előbbieknél ritkábban, de előfordulnak három, vagy több fényképet tartalmazó síremlékek is. A több fényképes síremlékek esetében olyan példákkal is találkoztam, amikor színes és fekete-fehér felvételek egyaránt megtalálhatóak. Eddigi kutatási eredményeim alapján az ilyen jellegű síremlékeket a 20. század első felében állították.