Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

Tanulmányok - Lukács László: Egy vándorló templom útja Vágmagyarádtól Ráckevéig

E kápolnák, kegyszobrok csodás áttelepítésében ugyanúgy szerepe volt a török veszélynek, mint Mária házának Názáretből a Fiume melletti Tersatóba majd az Ancona melletti Loretóba telepítésénél. A legenda szerint Mária názáreti házát is angyalok vitték el a Szentföldet elfoglaló törökök elől Dalmáciába majd Itáliába a XIII. század végén (Kaltenbaeck 1845, 66-69; Mohi 1894, 5-9; Bálint 1944, 28-35; Schmidt 1953, 53; Gaál 1983, 22-28; Beinert-Petri 1984,761,867,903-904; Flögel 1984, 176-177; Pötzl 1984,368-382; Raff 1984, 206-223; Hüttl 1985, 150-150; Giuriati-Lanzi Arzenton 1992. 16). A Szentföld első magyar ismertetője, Pécsváradi Gergely ferences szerzetes, aki 1514-17 között Jeruzsálemben élt, így tudósított erről az eseménysorról 1519 körül Bécsben megjelent latin nyelvű útleírásában: „Názáret szent városáról. Az a hely, ahol az angyal a Szüzet imádkozásának helyén köszöntötte, a föld felszíne alatt van. Az az épület avagy házacska pedig, ahol akkor a Szűz imádságban és elmélkedésben töltötte idejét, annak a földnek bűnös lakói miatt Dalmáciába vitetett át. Onnan ismét ugyanazon ok miatt a tengeren át Lorétomba vitték, ahol most nagy tiszteletben tartják“ (Pécsváradi 1983, 203-204) Tersato (ma Trsat, Horvátország) a XI. századtól egészen az első világháború végéig a Magyar Királysághoz tartozott, amely a XVIXVII. századokban folyamatos küzdelmet folytatott a törökök balkáni, délkelet- és közép-európai terjeszkedése ellen. A magyarok török ellenes harcukhoz Szűz Máriát, a Keresztények Segítségét (Auxilium Christianorum) is segítségül hívták: „Jórészt a Habsburg udvar ösztönző hatására épült ki a XVII. században Nyugat-Magyarországon és a Felvidéken, illetőleg az osztrák tartományokban a lorettói kápolnák egész sora, amely - készítői szándéka szerint - mintegy misztikus védővonal húzódott a török hódoltság határán és állt ellen a török fenyegetésnek“ (Bamal997, 47).

A templomok csodás áttelepítésének vannak a török veszélytől független, helyi mondái is. Andocs legendájának harmadik változata szerint a török időkben a Tisza vidékén egy protestáns a vihar elől a kápolnába hajtotta be az ökreit, amire égi erők kiszakították azt a földből és Andocsra vitték (Adriányi 1986, 67). A Zala megyei Vaspör Csatár nevű szőlőhegyének lábánál egy templom állt, amit, mivel az árvíz fenyegette, le akartak bontani, s a hegy tetején újra felépíteni. Meg is kezdték a munkát, de amit nappal lebontottak és a hegy tetejére vittek, azt az angyalok éjjel visszahordták és újra felépítették. E csoda emlékére tartják minden évben Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) a csatári búcsút, amelyre távoli vidékekről is érkeznek zarándokok (Nagy 1892, 66-67). A Karancskeszihez (Nógrád m.) tartozó karancshegyi kápolna a monda szerint úgy épült, hogy az összehordott építőanyagot, a félig felépített falakat az angyalok egy éjjel egy másik hegycsúcsra hordták át. Az esemény a monda szerint Árpád-házi Szent Margit idejében, a XIII. században történt (Barna Gábor - Budapest, szíves levélbeli közlése. - Borbás Vince ezt írta Karancs-hegyi kápolnáról: „Egy éjjel épült fel, a nép hite szerint, még pedig istenes munkából, a Karancs-hegy tetején a most már romban levő Őrangyalok kápolnája is“ Borbás 1893, 96; Lengyel 1988. 156).

Utóbbi példák az angyalok által éjszaka elhordott építőanyag illetve amit nappal építettek, éjjel az angyalok lebontják motívumokat tartalmazó mondatípushoz tartoznak. E mondatípus szép példáival találkozunk a német és a finn néphagyományban is (Hoffmann-Krayer - Bächtold-Stäubli 1931/32; 1399;Depiny 1932, 321-324; Haiding 1969,49; Simonsuuri 1961, 131-133; Simonsuuri-Rausma 1968, 311). Tipikus fordulata e mondáknak, hogy az ember eltervezi a templom, a kápolna, a vár építését, helyét, de Isten megváltoztatja szándékát, máshol építtet. Bizonyságául annak, hogy az építkezés, különösen a szakrális célú kápolna, templom építése a túlvilági hatalmak szférájába tartozik: az Isten segíti, az ördög akadályozza az ember építési szándékát (Lengyel 1988,156).

Végül azokra a tréfás, falucsúfoló mesékre szeretnék utalni, amelyek a templomtolókról szólnak. E típusba tartozó mesét gyűjtött Berze Nagy János a Baranya megyei Nagyvátyon,

27