Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

Tanulmányok - Lukács László: Egy vándorló templom útja Vágmagyarádtól Ráckevéig

2. A Mária-kegykép Vágmagyarádon 3. A Mária-kegyszobor Andocson gomi kanonok, a remete sz. Pál magyar szerze­tén levő papokra bízta, kiknek akkor benn a vá­rosban templomuk és klastromuk vala. Arra bizatott a modordorfí templomban oldalaslag felállíttatott lorettói háznak és a bold. Szűz fá­ból faragott feketés képének gondja is... Gyako­roltatott igen is a búcsújárok által e helyen az is­tenes buzgóság addig, míg a paulinusok el nem töröltettek 1786-ban, sőt még azután is, miglen az esztergomi főkáptalan menedékhelyét, azaz Nagyszombat városát el nem hagyá...“ (Jordánszky 1863, 46-49. 2. kép). Hasonló vallásos legendára bukkantunk Pesty Frigyes XIX. századi kéziratos helynév­­gyűjteményében. A Veszprém megyei Halim­­báról Vajai István bíró és Rauzli József jegyző 1864-ben ezt írta a földrajzi neveket gyűjtő Pesty Frigyesnek: ,,...a’ nyolczadik dűlő is rét­nek használtatik. Ezen dűlőben látható egy régi sáncz forma amellyről azt mondja még máig is a’ nép, hogy ezen árok azt jelentené, hogy az Angyalok egy kápolnát Andocsról Somogy me­gyéből hoztak volna Zala megyébe Sz. László­ra, s ezen kápolna nyoma hagyta volna maga után azon árkot, Andocstól egész Sz. Lászlóig“ (Pesty Frigyes: Helynévgyűjtemény. Veszprém megye. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirat­tár, Föl. Hung. 1114). Ez az adat térben két hí­res dunántúli búcsújáróhelyre, Búcsúszentlász­­lóra és Andocsra, időben pedig a török korra irányítja figyelmünket. Búcsúszentlászló legen­dája szerint amikor a hódító török sereg Zala megyét elérte, a menekültek ezen a félreeső he­lyen gyülekeztek, húzták meg magukat. Az an­gyalok, hogy a menekülteket vigasztalják, egy kápolnát hoztak ide. A zarándokok Búcsú­­szentlászlón a Lorettói Boldogasszonyt, a törö­kök elleni harc szimbólumát tisztelik (Bangó 1978, 57; Adriányi 1986, 67; Hartinger 1985, 16-17; Hartinger 2000, 27-30). Andocs legen­dáját így írta le 1836-ban Jordánszky Elek: „Az andocsi klastromot, és a mellette fekvő temp­lom nagyobb részét gróf Volkra János Ottó Andocsnak akkori földesura, s veszprémi püs­pök építtette 1725-ben. A templomban, mely a mennybefelvitetett Nagyasszonynak van szen­telve, ilyen kép látszik, mint a milyent ide re­­kesztek. A Boldogasszony jobb karján tartja a 25

Next

/
Thumbnails
Contents