Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
A szlovákiai magyar néprajzi kutatás és az Etnológiai Központ. Eredmények és feladatok. Tudományos tanácskozás Komáromban 2002. október 5-én - Voigt Vilmos: Az Acta Ethnologica Danubiana és az Interethnica köteteiről
Noha a könyv címében a 20. század szerepel, voltaképpen mindig utal a középkorra, és már a 18. századtól meglevő összeírásokra. Az etnikai ás vallási adatokat, ezek változását, a népmozgásokat szinte napjainkig nyomon követi. Adatgazdag, ítéletmentes feldolgozást ad. A fényképek főként a templomokat és középületeket mutatják be. A kötet végén pár oldalas összegzés nagyobb egységenként (megyénként) mutatja be az etnodemográfia főbb adatait. Itt már nem összegzi a szerző a vallási viszonyokat. A kötet végén csak a hivatkozott szakirodalomjegyzéke olvasható. Néhány írásos dokumentum hasonmása, a magyar helységnevek szlovák (és olykor német) megfelelőinek jegyzéke következik. Néhány oldalas szlovák és német rezümé zárja a kis könyvet. Több is, elméletibb is lehetett volna, ám erre a szerző nem törekedett. Fontos és újszerű (vagy nem is olyan újszerű) topográfiát ad. Szinte óvakodik attól, hogy kitekintsen, csak a tények rögzítésére szorítkozik. Ez a megoldás helyes is, korlátozott is. Magam például következetesen utaltam volna Györffy György Árpád-kori történeti földrajzára, Bél Mátyás adatgyűjtésének dokumentumaira. Egyházi áttekintéseket is használtam volna. Nemcsak Stósznál utaltam volna művelődéstörténeti adatokra (nemcsak Fábry Zoltánra, hanem Glaskovits gyárosra is, akinek palotájáról fényképet közöl a szerző). Mecenzéf német nyelvjárását külön is feldolgozták. Körtvélyesnél, gondolom, Lesznai Anna népművészet-pártoló törekvéseire is jó lett volna utalni. Fia már topográfia-szerű áttekintés készült, a legfontosabb szlovák áttekintéseket is említeni kellett volna. Ha például a könyv elején szó esett volna arról, hogy mondjuk a Vlastivedný slovník obcí na Slovensku hol tünteti fel az egyes falvakat, azoknál már csak akkor kellett volna megemlíteni a topográfiát, ha az ott közölt adatok eltérnek a Bodnár könyvében olvashatóktól. A kötet elején azt olvassuk, hogy nem dolgozta át a szerző az 1995-ös kéziratot. Ez nem lenne baj, ha legalább egy utószóban azért mégiscsak utalna az újabb fejleményekre. A komáromi Etnológiai Központ sem engedheti meg magának, hogy egy 2002-es évszámú könyvből ne tudjuk meg, hogy 2000-ben megjelent Vargyas Lajos Ájban végzett gyűjtésének új, teljes anyaga. Hogy 2001-ben megjelent A gömöri magyarság néprajza című kézikönyv első kötete. Hogy immár fél éve nyomtatásban olvasható Liszka József nevéhez fűződő A szlovákiai magyarok néprajza című kézikönyv. Annál inkább kellett volna erre utalni, hiszen ott nincs külön Bódva-völgy” fejezet, úgyhogy az olvasó némi tájékoztatásra szorul. Noha inkább Gömör-kutatónak tekinthető, Ujváry Zoltán munkásságát is megemlítettem volna, annál inkább, hiszen gömöri folklorisztikai kutatásainak magisztrális összeállítása (Gömöri magyar néphagyományok - egy több mint ezer (!) nagyalakú oldalas könyv) immár háromnegyed éve megjelent. Azt, hogy ezekre (és még más művekre) sincs utalás Bodnárnál (mégpedig úgy, hogy mindez benne legyen magában az irodalomjegyzékben is) komoly hibának tarthatjuk. Noha nem ugyanarról a szoros témáról szólnak, ám áttekintést adnak, és az ilyen tájékoztatás bizony hogy érdeke mind a szerzőnek, mind a kiadónak, mind az olvasónak. Azt, hogy Bodnár Mónika rezervált annak megállapítását illetően: mi is az általa vizsgált terület: táj, környezet, közigazgatási egység, etnikai csoport vagy bármi más - meg tudom érteni. Egy topográfia, egy történeti demográfia, egy adattár ne kívánjon másnak látszani, mint ami. Ám arra legalább utalni lehetett volna (mondjuk az utószóban), hogy ez etnikai csoport, régió kérdésével e dolgozat nem foglalkozik, és akit ilyen távlatok érdekelnek, forduljon több kiváló miskolci kiadványhoz, továbbá Paládi-Kovács Attila vagy Kosa László műveihez. És minden hiányosságuk ellenére itt azért utaltam volna a négykötetes magyar palóc-monográfiára csakúgy, mint a szlovák Gemer-monográfia köteteire. Nem lett volna ördöngösség, körülbelül annyi figyelmet, annyi időt, annyi nyomtatott lapot igényelt volna, mint amennyit most én használtam. Legközelebb, hasonló esetben ne spóroljunk e némi többlet-munkával! 232
