Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
is nyilvánvaló lehet, hogy fontos munkáról van szó. A szlovákiai magyar paraszti mezőgazdasági termelés 20. századi történetének kutatói számára mint összehasonlító, forrás- és kontrolimunka, a szóbanforgó kötet a jövőben megkerülhetetlen lesz. L. Elias, Norbert: A haldoklók magányossága. Polcz Alaine előszavával. Budapest: Helikon 2000, 78 p. Norbert Elias német szociológus 16 fejezetből álló esszéje az emberélet egyik végső állomásával, átmeneti rítusával, a halállal foglalkozik, pontosabban a közvetlen halál előtti utolsó időszakkal, a haldoklással, s a modem ember halálhoz való viszonyának a megváltozásával. A mai társadalmakban a haldoklók nagy része utolsó perceiket nem a szeretteik, hozzátartozóik körében töltik, hanem kórházakban, ahol sokszor nincs is mód a végső búcsúra. A betegség kiereszti őket a társadalomból, hamar elmagányosodnak s úgy érzik, a szeretteik is távolodnak tőlük, s nincs szükségük már rá. A kötethez Polcz Alaine írt előszót, aki nem mindenben ért egyet a szerzővel, azonban elismeréssel nyilatkozik a kötet kétségbevonhatatlan érdemeiről. J.I. Erdélyi Zsuzsanna: Aki ezt az imádságot... Élő passiók. Pozsony: Kalligram 2001, 310 p., ill. Vannak egytémás szerzők, akik egész életükben ugyanazt a szűkebb-tágabb problémakört kutatják. Erdélyi Zsuzsanna látszólag ilyen “egytémás“ szerző. 1968-as somogyi kutatóútja során egy 98 esztendős adatközlőjétől egy terjedelmes, furcsa, ima-szerű szöveget jegyzett le, ami hosszú könyvtári kutatómunkára késztette, ám a szöveg alapján felvetődő kérdéseire nem talált választ. Ezt egy intenzív terepmunka követte, aminek eredménye alig három esztendő leforgása alatt egy 6000 imából álló gyűjtemény lett. Ennek jelent meg egy szűk válogatása először (1974-ben) Kaposvárott, majd 1976-ban, Hegyet hágók, lőtőt lépék a budapesti Magvető Kiadó gondozásában. A munka harmadik, bővitett kiadása a pozsonyi Kalligramnál látott napvilágot 1999-ben (vő. Voigt Vilmos ismertetését az Acta Ethnologica Danubianu 2-3. számában). Ezzel Erdélyi Zsuzsanna egy életre elkötelezte magát az archaikus népi imádságok témájával, s mára a problematika elismert, nemzetközi tekintélyű szakértője. Fáradhatatlanul járta/j árja a Kárpát-medence magyar területeit, hangyaszorgalommal gyüjtögette/gyűjtögeti még ma is az újabb és újabb variánsokat. Miközben a műfaj európai összefüggéseit is feltárta. Erről szól mostani könyve. És aki elolvassa, az mondhatja ugyan továbbra is, hogy Erdélyi Zsuzsanna egytémás szerző, de csak annak tudatában teheti ezt, hogy ez az egy téma maga is egy oly gazdag univerzum, olyan szerteágazó kapcsolatrendszerrel bíró szövevény, hogy — némi túlzással polihisztornak kell lennie annak, aki rejtelmeiben valóban megpróbál eligazodni. Az eligazodást segítő ösvények kijelölőjének meg pláne. A kötet egy terjedelmes és tanulságos (!) bevezetés nyitja, majd gerincét Az archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései c., 1991-ben a Boldogasszony ága című, Erdélyi Zsuzsanna által szerkesztett kötetben már megjelent, a jelen kiadás számára némileg átdolgozott és kibővített tanulmány alkotja. Ezt egészítik ki a különféle, alapvetően európai népek imádságszövegei. Az eredeti nyelven (tehát szlovákul és oroszul, románul és spanyolul, németül és dánul, angolul és albánul stb.) közölt szövegek mellett tennészetesen magyar fordításuk is olvasható. A kiadó számára sem lehetett egyszerű feladat e soknyelvű kötet gondozása. És ha Erdélyi Zsuzsanna közismert temperamentumának köszönhetően az elcsúszott vagy elírt karakterek lát156
