Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

Szemle

gyomány szerint a boszorkány átadhassa tudományát mielőtt meghalna - nyugodtan halhasson meg. A Szerző részletesen tárgyalja a halál beállta utáni teendőket, a temetésre való készületeket, ravatalozást, harangozást, sírásást, temetést, sírjelölést. A változások tükrében válnak különösen érdekessé az egyes szokások. Példaként említhető a virrasztás, amelyet még akkor is megtartottak, miután megépült a temetőben a ravatalozó, s ott virrasztanak. Az ateizmust hirdető kommunista politikai rendszer jelentősen érintette a halottkultuszt. Szorgalmazták a polgári temetést, ami ennek ellenére csupán az 1960-as évek közepétől vált rendszeressé. A polgári temetést az egyházak a harangok elnémitásával vették tudomásul. A falu életében a bányászatnak volt kiemelkedő jelentősége, így az a halottkultuszban is éreztette hatását. Legfőbbképpen a temetési ceremóniában, a bányász zenekar kíséretével történő temetésben, a bányászjelvénynek a sírjelen való feltüntetésében. A politikai hatalommal erőszakolt gyászolás is az ipari munkával hozható kapcsolatba (politikai vezetők, mint Klement Gottwald, Brezsnyev arcképeinek gyászkeretes kiállítása az arra kijelölt, rendszerint hivatali helységben, s a lakosoknak aláírással is kifejezett “együttérzése”). A változás legszembetűnőbben a sírjelölésben mutatkozik meg. A reformátusok, majd evangélikusok sírjairól eltünedeztek a fából faragott fejfák, s a kő, műkő síremlékek kerültek rá. A hagyományos sirfülkés, padmalyos sírok ásása is megszűnt, viszont megtörtént a sír kiépítése, a koporsó felett tetőzet ácsolása, amely a kriptához hasonlóvá tette a sírt.

A könyvet függelék zárja le, amely a rudnai temető kataszterét tartalmazza, az egyes sírokat leírja, közli a sírfeliratokat a Szerző.

L. Juhász Ilona munkája alapos néprajzi gyűjtőmunka eredménye. Részben egy - az emberi élet kiemelkedő eseménye, a halál - témakör részletes, monografikus feldolgozását végezte el, amely a néprajztudomány kiemelkedő eredménye, részben pedig egy tájegység, a Gömör népi kultúrájának feltárására és bemutatására vállalkozott, gazdagítva a Gömör-kutatás eredményeit. Mint a cím jelzi, e kutatómunkának lesz folytatása, s reméljük, kezünkbe vehetjük a további monográfiákat, amelyek Rudna népi kultúrájának más területeit is bemutatja, hasonlóan alapos, részletes feldolgozásban.

Novák László Ferenc

147