Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

Kisebb közlemények

nyezés ellenére a stájerországi szlovének képviselői továbbra is sikertelenül követelik, hogy az 1955-ös osztrák állami szerződés hetedik cikkelyének értelmében kisebbségnek ismerjék el őket. A szerződés ugyanis kisebbségi jogokat szavatol különböző, Ausztriában élő etnikai csoportoknak, és benne a stájerországi szlovének kifejezetten meg vannak említve.

Alapvetően a stájerországi szlovének három kompakt települését különböztethetjük meg az osztrák-szlovén határ közelében: a tartomány dél-keleti sarkában lévő Radkersburg/Radgona-háromszög, a Leutschach/Lucane-től délre eső terület és a dél-nyugaton lévő Soboth/ Sobota terület. Az első két területről már vannak történelmi monográfiák, de Sobothban nem készült még történelmi és antropológiai tanulmány a Közép-Európa dél-keleti részében élő rejtett kisebbségekről. Csupán egy jelentős antropológiai írás került kiadásra Laaken/Mlake településről, mely bepillantást enged a 20. század nyolcvanas éveinek haldokló falujába.

2. Soboth térsége: Az asszimiláció példája az utóbbi két évszázadban

2.1 Etnikai identitás Ausztria és Szlovénia határvidékén

A stájerországi szlovének etnikai identitásának felbecsülése rendkívül bonyolult; jelen időben nem lehetséges első pillantásra megkülönböztetni a kétnyelvű lakosokat a kizárólag németajkú lakosok etnikai identitásától. Erre több magyarázat is adódik:

a) jelenleg a kétnyelvű kisebbségnek nem célja, hogy különbséget tegyen a mi (a kétnyelvű kisebbség) és a többi (a németül beszélő többség) között - ami azt jelenti, hogy az esetek többségében félnek “csak” a kisebbséghez tartozni a többségi osztrákok helyett;

b) a specifikus kisebbségi kultúra megkülönböztető jelei feloldódnak a közéletben, és a magánélet szférájára redukálódnak - s még itt is az emberek megválogatják, hogy szlovénül vagy németül beszéljenek-e. Ezen bonyolult etnikai struktúrák miatt az antropológusok a váltakozó identitás meghatározást használják, amely a legkifejezőbben jellemzi az ingadozást a szlovén származás és a német asszimilálódás közt;

c) a stájerországi szlovéneknek soha nem volt közös kisebbségi struktúrája - a területek beazonosítatlansága és a politikai elnyomás mindeddig ezt nem tették lehetővé - így, szemben a karintiai szlovénekkel, sosem volt köztük kölcsönös szolidaritás-érzés;

d) a szlovénajkú hátországgal való összeköttetés (rokonok, házasság, birtok, közigazdaság és közlekedés) megnehezült, mikor az első világháború után meghúzták a határvonalat; habár már az első világháború előtt, a 19. század végétől a német nemzeti hatás erősebb volt, mint a szlovén;

e) a nemzeti állam, vagyis a szupra-regionális politikai szervezetek hatása nagyon erős határvidékeken;

f) a (német-szlovén) kétnyelvűség a legjelentősebb kulturális jelzés, amely megkülönbözteti a kisebbséget a többségtől. Jelenleg a szlovén nyelv mélyen el van rejtve a német mögött, sőt a szlovén nyelv használatát szándékosan távoltartják a szupra-regionális nyilvánosságtól;

g) generációs szakadék van a kétnyelvű idős (a 20. század elején, vagy legalábbis a második világháború előtt született) emberek és unokáik közt, akik érdeklődnek kulturális múltjuk iránt és igyekeznek elsajátítani a szlovén nyelvet is.

2.2. A határvonal meghúzásának hatásai 1919/20 és 1945 között Sobothban

Az új határ és az előző német-osztrák “Abwehrkampf’, illetve a szlovén “harc az északi határon” 1919/20-ban különösen Soboth régió számára - Sobothot 1920 júliusáig elfoglalták a jugoszláv alakulatok - nagy törést jelentett a társadalmi és gazdasági életben. Családok, ro120