Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)
1. Tanulmányok - Danglová, Ol'ga: Az etnicitás mint a lokális és regionális identitás összetevője
zrejmejšia a záväznejšie ako je tomu dnes, predsa len bola záležitosťou jednotlivca. Preto ak by chcel pozorovateľ, výskumník rozmotať spletité tkanivo sociálnych identít, musel by načrieť hlbšie do obsahov jeho každodenného bytia a povedomia. A to je pre časový odstup dnes už ťažko možné. Napriek tomu autorka konštatuje, vychádza pritom z autopsie a zo spôsobu akým sa skupinová idenitita reflektovala prostredníctvom odevných variantov a dekoratívnych štýlov, že základným tmelivom identity v hraničnom území Hontu prvej polovice 20. storočia bola afiliácia s lokalitou, regiónom. Kultúrne prvky, ktoré sa pociťovali ako etnodiferenciačné, religijnodiferciačné sa prejavovali ako súčasť lokálnych a regionálnych špecifík. Az etnicitás mint a lokális és regionális identitás összetevője. A népi díszítőművészet példája. Összefoglalás A szerző a határvidék, mint néprajzi probléma c témájához példaként az egykori történeti Hont megye adminisztratív imyitása által körülhatárolt területét választotta a 20. század első felében. Egy olyan területről van szó, ahol a történelem folyamán különböző etnikumok - szlovákok, magyarok, valamint vallásilag is elkülönülő közösségek - katolikusok, evangélikusok, kálvinisták - éltek együtt. A népviselet diszitőelemeinek feltérképezésére helyezi a hangsúlyt, ezáltal egy rendszert kapva a különböző tájak stílusáról, amelyek kialakulásában többek közt a nemzeti és vallási hovatartozás is szerepet játszott. Emellett ugyanazon etnikum és ugyanazon vallás tagjai is különböző helyi formákat és díszítő stílusokat alkalmaztak. A térképek által ábrázolt egyes szigetek így az anyagi és vizuális területen a szetereotípiákat tükrözik, de egyben a mélyebb szimbólumok, érzelmek, gondolati tartalmak tükörképei is, amelyek a lokális identitás eltéréseit is érintik, az etnikai és vallási hovatartozáshoz kapcsolódva. Az identitás társadalmi meghatározóit dokumentáló, a kutatott területre vonatkozó megfelelő menynyiségű analitikus kutatás hiányában, a lokális, az etnikai és a vallási identitás kérdésére csak nagyon szűk, részleges választ adhatunk. Ezt az anyagi, illetve képzőművészeti kultúrában megfigyelhető helyi, regionális, etnikai és vallási szimbólumrendszerre alapozhatjuk. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a felsorolt különböző identitások közül melyik játszotta Hont lakossága körében az elsődleges szerepet — a helyhez, a nemzetiséghez, valláshoz, vagy a foglalkozáshoz, esetleg a rendhez kötődő érzés. Ha a helyhez, a faluhoz való kötődés, a csoportban való élés a vidéki ember számára a 20. század első felében természetesebb és hangsúlyosabb volt, mint ma, mégiscsak az egyén magánügye volt. Ezért, ha a megfigyelő fel szeretné fejteni a szociális identitások szövevényét, mélyebbre kellene ásnia a mindennapi élet és tudat tartalmába. A nagy időbeli különbség miatt ez mára már szinte lehetetlen. Mindezek ellenére a szerző megfigyeléseire alapozva, valamint abból a módból kindulva, ahogyan a csoportidentitás a díszítő stílus, valamint a viseletek formáiban megnyilvánult, azt a következtetést vonja le, hogy a 20. század első felében Hont nyelvi határvidékén az identitás alapvető meghatározója a hellyel és a régióval való azonosulás volt. Azok a kulturális elemek, amelyeket nemzetiségi és felekezeti megkülönböztetőnek tartottak, a helyi és regionális specifikumok részeként jelentek meg. 92
