Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)

1. Tanulmányok - Varek, Josef: Könyvbemutató: Csehország, Moravország és Szilézia néprajzi atlasza - III. Kézműves- és háziippari, továbbá manufakturális termelés

tak. A térképek arról vallanak, hogy a városokban az élelmiszeripari, a bőripari szolgáltatás volt a domináns, a vidéki környezetben pedig elsősorban a textilelőállítás, különösen a vászon szövése volt a legelterjedtebb. A leggyakoribb mesterembereknek a szabók, kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, bognárok, ládakészítők, pékek, molnárok, kőművesek, ácsok, téglaégetők stb. számítottak. Ezek a mesteremberek a városokban és a falvakban is folytatták mesterségüket, ahol elsősorban a helyi lakosság szükségleteit elégítették ki. Főleg a városi környezetben voltak műhelyeik a kapakészítőknek, szőrméseknek, harisnya- és kelmekészítőknek, kelmefestőknek, szíjgyáróknak, nyergeseknek, viaszkészítőknek, szappanfőzőknek, kötélverőkek, lakatosoknak, fazekasoknak, üvegezőknek, kőfaragóknak és festőknek. Aránylag széles volt a választék az ún. luxustermékeket illetően, amelyek elsősorban a tehetősebb vásárlók részére készültek. Ezek azonban csak alkalmi vásárlások voltak, mivel ezek a termékek a mindennapi életben nem voltak nélkülözhetetlenek. Ezen oknál fogva - ha még ezen termékek listája aránylag gazdag is volt - előállítói - a városi mesterek - termékeinek körülbelül egy tizedét tették ki.

A kézműipar struktúrája és területi elterjedése a 18. század első felében Csehországban kielégítette a város és vidék lakosságának szükségleteit. Figyelemre méltó, hogy a különböző mesterségek és termékek területi elterjedéséből nem lehet semmiféle összefüggésre következtetni az etnikai környezetet illetően, mert az egykori cseh-német nyelvhatár a mesterségek elterjedésében egyáltalán nem játszott szerepet. Egyes mesterségek létrejötte és elterjedése az adott gazdasági feltételektől függött, tehát elsősorban a piac függvénye volt. Némely speciális mesterségek és termékek földrajzilag a természeti forrásokhoz kötődtek, köréjük összpontosult előállításuk is. Egyetlen kivételt képez a vegyeskereskedelem. Ezzel kapcsolatban a 34. számú térkép a tereziánus kataszter és a terméktáblázat alapján nagy számú zsidó kereskedőt mutat ki. Ezen kereskedők a 18. század ötvenes éveiben számtalan bolt tulajdonosai voltak, és ők működtették vidéken legfontosabb vegyeskereskedéseket, illetve élelmiszert nem forgalmazó boltokat.

A néprajzi atlasz harmadik kötete nem csupán a kézműves és termelő ágazatok és boltok térbeli elterjedését szemlélteti Csehországban, hanem bemutatja a kézművesipar és a manufaktúrák termékeinek teljes szerkezetét az iparosodást megelőző időszakban, amikor gyors fejlődésnek indul, és a a hagyományos népi kultúra egyes területeken jelentős eltéréseket mutat. A kulturális diferenciálódás, a néprajzi tájegységek körühatárolásának és kialakulásának térképre való vetítése lesz a témája a néprajzi atlasz negyedik kötetének.

209