Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)
1. Tanulmányok - Liszka József: Határok
határeset kifejezés, ami azon jelenségeket sűríti magába, amelyek egy adott határ egyik oldalára sem sorolhatóak egyértelműen. Ezért határesetek. Nos, ezek a határesetek általában határsávokat alkotnak. A néprajz hagyományosan ezekkel a határokkal, bizonyos kulturális, nyelvi stb. jelenségek elterjedési határaival foglalkozott. Vannak azonban láthatatlan, inkább bennünk húzódó határok is. Ilyenek például az egyegy településen, egy-egy tájegységen belül élő, különböző vallásúak, különböző nemzetiségűek között húzódó határok, ilyenek a különböző társadalmi rétegekhez, csoportokhoz tartozóak között húzódó határok, és ilyenek az egyes korcsoportok, generációk között húzódó határok. Ezek kutatása nem lehet ugyan a néprajzi kartográfia feladata (hiszen kartografíkus ábrázolásuk gyakorlatilag lehetetlen), ám mégsem hagyhatja őket figyelmen kívül, amikor egy-egy jelenség földrajzi (tehát horizontális) elterjedéséhez gyűjti és értelmezi az adatokat. Ezeknek a - mondjuk - vertikális határoknak a figyelembe nem vétele egészen hamis eredményeket hozhat. Ilyen vertikális határok az időbeli határok is, ám ezeket azért a néprajzi kartográfia is igyekszik jól-rosszul figyelembe venni. Hölgyeim és uraim, kedves kollégák és vendégeink! A XII. Nemzetközi Etnokartográfiai Konferencia mostani témája a határ mint néprajzi kutatási probléma. A program tanúsága szerint szinte mindegyik, fentebb jelzett problémához nyújt majd konkrét adalékokat. Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel üdvözöljem Önöket városunkban... Hranice “Zase nepoznáš hranice!” - karhám svojho deväťročného syna, ktorý v samopašnosti nepozná medze. “Ale, áno” - odvetí mi - “veď hranica je to pri Komárne.” Preňho existujú ešte iba rukolapné, na vlastnej koži pocítené: štátne hranice. Napriek jeho deviatim rokom už pomerne veľa cestoval, a počas našich ciest od útleho veku sa často krát prebúdzal na náš výrok: “No, sme na hraničnom priechode.” Tieto hranice (slovensko-maďarské, maďarskorakúske, rakúsko-nemecké, rakúsko-talianske, a neskôr slovensko-české) znamenajú preňho par excellence hranicu. Vieme však, že kultúru (kultúry) ľudí vo všeobecnosti prakticky určia hranice. Pod pojmom hranica automaticky rozumieme (reálne, aj prenesene): potiaľ a ďalej nie! Aj keď v skutočnosti tieto čiary sú mimoriadne zriedkavé. Toto sa prakticky vzťahuje iba na umelo vytvorené hranice (ako napr. hranice krajiny, majetku a administratívneho celku), i v tomto prípade s určitými výhradami. Je pravda síce, že prekročiť štátne hranice môžeme iba s cestovným pasom, no prekročenie štátnych hraníc neznamená zároveň vstup do iného sveta. Ostaňme pri miestnom príklade! V slovenskom Komárne, ale aj v maďarskom Komáromé je rovnako vela zmenární. To, že nápisy na obchodoch v Komárne sú dvojjazyčné (slovenské a maďarské) možno v podstate (aleje to pravdepodobné, že nie výlučne) pripísať tomu, že ca. 70 % obyvateľstva mesta je maďarskej národnosti. Ten fakt ale, že nápis na obchode s obuvou v Komáromé je vypísaný aj v slovenčine (Cipő - Obuv), osloví zo severu prichádzajúcich kupujúcich v materinskej reči slovenskej. Taktiež je možné na obidvoch stranách platiť vo viacerých obchodoch so slovenskou korunou i maďarským forintom. 15
