Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Kisebb közlemények - Ág Tibor: A szlovákiai magyar népballada-kutatás múltjából
1959-ben ismerkedtem meg Vargyas Lajossal, amikor az MTA Népzenekutató Csoportjának meghívására először jártam Budapesten. Abban az időben Vargyas még a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályát vezette. Már akkor nagy intenzitással kutatott a magyar népballadák interetnikus kapcsolatai után, gyűjtötte az adatokat a készülő nagylélegzetű munkájához (Vargyas 1976). Ő hívta fel a figyelmemet a Franz Zagiba által publikált Nyitra vidéki népballadákra (Zagiba 1954). Franz Zagiba dolgozatában 36 Nyitra vidéki népballada dallamát közli, a dallam alatt egy strófájával - elég zavaros, pontatlan, néhol hibás lejegyzésben. Minden ballada után leírja a ballada tartalmát, illetve a cselekményét, szótagszámát, terjedelmét, valamint néhol utal az eddig publikált variánsokra. A dolgozat bevezetőjében beszámol az 1937-1945 közötti években Szlovákiában végzett néprajzi és folkór gyűjtéséről. Hivatkozik mostohatestvérének, Arany A. Lászlónak néprajzi és nyelvészeti kutatómunkájára (Arany 1939-1940; Arany 1941 ; Arany 1944; Arany 1948), akinek a tevékenysége és segítsége késztette a Nyitra vidéki balladák gyűjtésére. A bevezetés után az első fejezetben a Nyitra vidéki magyar falvak zenei földrajzával foglalkozik. Megállapítja, hogy a népzene és ezen belül a népballadák legősibb formái a magyar nyelvterület peremvidékén maradtak fenn. Az erdélyi és a moldvai csángó vidék magyar falvain kívül a Nyitra vidéki magyar falvak a leginkább hagyományőrzők. Ezt Arany A. László nyelvjáráskutatásainak eredményeivel is alátámasztja. E régió tárgyi és szellemi kultúrájának archaikus vonásaira már Bartók Béla és Kodály Zoltán század eleji gyűjtőmunkája is felhívta figyelmet. Kutatási területként Zagiba 18 települést jelöl meg: Ghymes, Kolon, Lédec, Pabindal (Bábindal), Béd, Berencs, Gerencsér, Egerszeg, Király (Királyi), Lajosfalva, Menyhe, Alsóbodok, Pográny, Kiscsétény (Kiscétény), Csehi, Geszte, Alsócsitár és Vicsápapáti. A dolgozatban azonban csak hat helységből közöl balladákat. Ezek közül néhány már kétnyelvűvé vált (Arany 1944). A szerző megállapítja, hogy az addigi kutások szerint ezek a települések a 10. század első felében keletkeztek. Annak ellenére, hogy az évszázadok során a szlovák és a magyar lakosság keveredett egymással, a Nyitra vidékén az ugor-magyar jellegzetességek jobban megmaradtak, mint máshol. Ezt azonban dallampéldákon nem demonstrálja. A továbbiakban a szerző inkább a Nyitra vidéki magyarság nyelvében található archaikus jelenségekkel foglalkozik, mint a népzenével. Megállapítja, hogy csakúgy, mint más magyar vidékeken, a balladákat itt is énekelve adják elő. Nem találkozott prózában elmondott balladával. Arany A. László - valószínűleg azért, mert nem volt zenei képzettsége - csak a balladák szövegeit jegyezte le. Franz Zagiba vállalta az összegyűjtött balladák dallamainak rögzítését. Ez 37 esetben sikerült is neki, a további munkát azonban a háborús körülmények már nem tették lehetővé. A kutatást megelőzően a Comenius Egyetem keretében működő, a már említett Csehszlovák Állami Népdalintézet Szlovenszkói Szakosztálya kérdőívet küldött szét a magyar falvakba (lásd 1. ábra). Ezek a beérkezett kérdőívek is nagy segítségére voltak Zagibának a kutatómunkában. Nagy kár, hogy dolgozatában a szerző nem közli a balladák teljes szövegét. Zavarólag hat az is, hogy néhol a ballada címe és tartalma nem egyezik. Az Elment, elment a vénember címmel a Csudahalott, a Fiam, fiam Bálint vitéz kezdetűt közli. A vénemberfelesége címmel ismert balladát viszont hiába keressük a balladák között. A dolgozatban közölt 36 ballada közül nem mindegyik felel meg a népballada kritériumainak. A mai balladakutatók például nem sorolják a balladák közé a lakodalmakban még ma is énekelt Kánai menyegző címmel ismert lakodalmi éneket, sem pedig a Házasodik a lapát kezdetüt. Nem ballada továbbá a Zsérefalu szép helyen van, a Tiszaparti kisleány, az Ugyan mi bajod van édes lányom, a Szegény juhász legény (lásd Petőfi: Alku című versét), a Bíró Katuska, valamint az Udvarom, udvarom kezdetű sem. A Lemberg alatt egy közismert katonanóta, a Zsérétöl Ghymesig kezdetű pedig koldusének. A 36-ból tehát csak 20 a valóban népballada. Ezeket Zagiba három osztályba (csoportba) sorolta, hasonlóképpen, mint ahogy azt Bartók Béla és Kodály Zoltán a 20-as és a 30-as években a magyar népdalokkal tette: régi stílus, új stílus és vegyes osztály. A régi stílusba hatot, az új stílusba hetet, a többit pedig a vegyes osztályba sorolta. 84
