Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Kisebb közlemények - Ág Tibor: Egy eddig ismeretlen Kodály-levél
Acta Ethnologica Danubiana 1 (1999), Komárom-Komárno . ° Egy eddig ismeretlen Kodály-levél Ág Tibor Kodály Zoltán életéről, munkásságáról, életművéről eddig is számos könyv jelent meg. Légány Dezső 1982-ben publikálta Kodály leveleit, amelyben a Mester 1277 levelét közli. Nem kis munkával járt a levelek felkutatása, hiszen az évek során országhatárok változtak, a címzettek egy része meghalt, sok esetben az utódok nem őrizték meg a szülők levelezését. Ezért egy-egy eddig ismeretlen levél felbukkanása mindig nagy érdeklődésre tarthat számot szakmai körökben. A közelmúltban előkerült Kodály-levél, amely Lipcsey Gyuláné birtokában van, a ghymesi iskolában végzett kitűnő pedagógiai és honismereti munkáról tanúskodik. Kodályt sok fiatalkori emlék fűzte a Zobor-vidéki Ghymeshez. Az 1910-es években, egészen 1917-ig, csaknem minden évben megfordult ott. Hajói emlékszem, 1980-ban vagy 1981-ben felkeresett Légány Dezső, aki a ghymesi igazgató-tanító özvegye, Bereczky Boldizsámé sorsa felől érdeklődött. Kodály ugyanis Zobor-vidéki gyűjtései során gyakran szállt meg a ghymesi igazgató-tanítóéknál. Molnár László ghymesi lakos, aki 1906-ban született, így emlékezett vissza: ,Még akkor iskolás vótam, 10-12 éves. Itt gyűjtötte a nótákat. A Bereczky igazgatóéknál lakott. A Tercsi hordozta neki a ládát, meg ő is. Valami lágyilca vót, nagy tölcsér rajta, amibe beledaloltak. ” Balkó Imréné Varga Cecília, aki 1895-ben született, így emlékezett vissza Kodályra:,, Fiatal koromba Fejér megyében jártam munkára Rikhard pusztára, és hét nyáron ott vótam, azután meg Ghymesen a Bereczky igazgató-tanító úrnál vótam cselédlány 1916, 17, 18-ban. 19-ben mentem fijrhez. Akkor 1917-be járt Kodály tanár úr, és szedte a nótákat Ghymesen. Az öregasszonyok oda jártak az iskolába, és ott énekeltek neki. " Özvegy Bereczky Boldizsámé az ötvenes évek elején kéréssel fordult Kodályhoz. Erre a levélre Kodály bizonyára válaszolt, de hogy mit intézett az ügyben, csak akkor tudnánk meg, ha előkerült volna Bereczkyék hagyatékából a válasz. Sajnos hiába érdeklődtem, nem tudtam kideríteni, mi lett a sorsa az özvegy személyes holmijának. Nemrégen jutott tudomásomra, hogy Ghymesen 1952-1962 között eredményes néprajzi gyűjtőmunkát végzett Lipcsey Gyuláné magyar szakos pedagógus, akinek a tulajdonában egy olyan Kodály-levél található, amely Légány Dezső könyvében nem szerepel. Két nagy sikerű néprajzi kiállítást rendeztek Lipcseyék a helybéli és a környező falvak diákjainak közreműködésével. Ez a kis néprajzi szakkör kitűnő munkát végzett. A kiállított tárgyi kultúra emlékein kívül népdal- és népballadaszövegeket, szőttes- és hímzésmintákat, valamint a hímes tojások díszítő mintáit is összegyűjtötték. Az utóbbiból egy kötetre való gyűlt össze, melyet a jellegzetes Zobor-vidéki szőttesbe kötve elküldték Budapestre Kodály Zoltánnak. Lipcsey Gyula közlése szerint Király Péter volt a küldemény postása. A hímesminták kézzel írott előszavát Lipcsey Gyuláné írta: ezen az 1964. április 20-i dátum szerepel. A levél keltezése: Galyatető, június 7. A postai bélyegzőn a postahivatal és a dátum is elmosódott, de az év bizonyára 1964. 79
