Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Tanulmányok - Hartinger, Walter: Marinahilf ob Passau. Egy népszerű búcsújáróhely kialakulása és a kapcsolódó ájtatossági forma elterjedése
adományozóiként vagy új kegyhelyek támogatóiként váltak ismertté. A fejlődés további szakaszában bizonyos szociális hanyatlás tapasztalható, amely indokolhatja, hogy a Mariahilftisztelet a szélesebb néprétegek körében is egyre nagyobb mértékben vált népszerűvé (Aurenhammer 1956,72). A politikai, nyelvi és szociális korlátok jelentéktelenekké váltak a hívek számára, akik hittek Mária égi segítségében, és abban a tudatban, hogy az ember betegségnek, veszélynek és gonoszságnak van kiszolgáltatva, folyamatosan Máriához könyörögtek. Nemcsak a különböző nyelveket beszélő, különböző műveltségű és más-más országhoz tartozó emberek — akik efféle segítségre szorultak - egyesültek a Mariahilf-hegyen egyetlen nagy tiszteletadó gyülekezetté, hanem azok is, akik elsősorban is a kézzelfogható, földi támogatást igényelték, mivel az adományozó alapító kívánsága szerint az áldozati adomány nemcsak az egyház, hanem a szűkölködő szegények, főként özvegyek és árvák javára is válik. Ezért a zarándokhely adminisztrátora évente hatalmas összeget adományoz a szűkölködőknek. Az 1680-as második nagy városi tűzvész után ezeket a kiadásokat nem egy összegbe foglalja össze, amint azt általában tette, hanem minden egyes adatot külön-külön vezet. így feltárul előttünk a kegyhelyek tevékenységének egy olyan oldala is, amely a búcsújárásnál egyébként nem igazán szembeötlő. Megözvegyült asszonyok rendszeresen kapják a megélhetéshez szükséges segélyeket, sőt fiatal lány hozzájárulást a hozományhoz, a fiúk tandíjat, hogy szakmát tanulhassanak. Az 1682-1684- es évek számviteli könyvei a kegyhelyeken az élet sokrétűségét sejtetik. Beszélnek kolduló szerzetesekről és nővérekről Bécsből, Salzburgból, Elzászból, Westerwaldból, Margarethofenból, Regensburgból, Grünbergból és a Bécs melletti Badenból. Diákok Ausseeből, Würzburgból, az osztrák St. Maria-Kirchenból, Landauból és a Bodeni-tó környékéről kapnak tanulmányaikhoz támogatást. Alig telik el hét, hogy valaki ne a tűzkár-biztosítási járulék kérésével kopogjon az adminisztrátor ajtaján, az említettek megbízólevelet mutatnak fel, amelyek bizonyítják, hogy házuk elvesztése esetén vagy egy komolyabb tűzvész esetén gyűjtésre jogosultak, ők főleg Sulzbachból, Ebersbergből, Weilbach bei Mainzból, Hombergból, Iltenthalból, Ried im Innviertelből jönnek. Még ha valahol egy új templomot kell is felépíteni, gyűjtőket küldenek messzi tájakra, akik a passaui kegytemplomot sem hagyják ki: így jönnek Diesendorfból Salzburg mellől és a svábföldi Suppingenből. Egyre gyakrabban jelentkeznek muzsikusok, akik rövid zenés tiszteletüket teszik az adminisztrátornál vagy a kapucinus szerzeteseknél, így Mindelheimből, Trierből, Tirolból, Salzburgból. Gyakran jönnek áttért konventiták a kegyhelyre: az általános vallási intolerancia időszakában a hitváltás nem ritkán más vallású területekre való kivándorlásra kényszerítette az embereket. így érthető, hogy a jótékony adományokkal próbálták meg lerakni egy új élet alapjait. A legtöbb más vallásra áttért konventita Svájcból származik, mások Brandenburgból, Nassauból és Regensburgból. A segélykeresők zömét természetesen a „szegény nyomorult” emberek képezik. Csak pár helység említésképpen, hogy ez a „mobilitás pauperum” megmagyarázható legyen: Augsburg, Bées, München, Auerbach i. Obf., Landshut, Vasserburg, Zürich, Eichstatt, Indersdorf és Maria Zell. A nemesség pár elszegényedett tagja sem tartja magát túl jónak ahhoz, hogy a fél „forintot” (Gulden) is el ne vegye, amit a kegytemplom portája előtt nyújtanak neki. El kell ismerni, hogy a legtöbb ilyen segélykereső ember nemcsak a zarándoktemplom adminisztrátorához vagy a kolostor alamizsnamesteréhez fordult, hanem magát a zarándoklás vezérét szólította meg a kegytemplom előtt. A keresztény szolidaritás így különböző módon fejeződik ki a kegyhelyeken. Szegények és rászorultak fordulnak ide, mert tudják, hogy a keresztény szeretet - parancsolat - nem csupán az egyházat mint intézményt, hanem minden hívőt a felebaráti szeretetre kötelezi. Tudják, hogy összekapcsolódnak a győzedelmes egyházzal, amely a földi tökéletlenség túloldalán áll. A hívők számára az égi segítők körében Mária foglalja el a legelőkelőbb helyet. Az ő segítségéhez Passauban különösen közel érzi magát az ember. E bizalom látható jele és egyidejűleg a lelki kötelék optikai mértéke a Máriahilf-kegykép. Benne 34
