Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Szemle
Acta Ethnologica Danubiana 1 (1999), Komárom-Komárno A szakrális kisemlékek kutatása a német nyelvterületen1 Liszka József A német nyelvterület, azon belül is elsősorban Ausztria és Bajorország szakrális néprajzi kutatásainak jelentős hagyományai közismertek a magyar szakmai körökben is. Kevésbé köztudottak azonban azok az elsősorban egyesületi alapon szerveződő kezdeményezések, amelyek a határbeli szakrális kisemlékek felkutatására, dokumentálására és karbantartására irányulnak. Meg kell jegyeznem, hogy azok az „aktivitások”, amelyekről az alábbiakban szó lesz, alapvetően az „önkéntes néprajz” kategóriájába tartoznának nálunk, és (végső soron) tartoznak a német nyelvterületen is. Amíg azonban magyar vonatkozásban kimutatható bizonyos együttműködés az „önkéntes” és a „hivatásos” szféra között, a német nyelvterületen más a helyzet. Tudománytörténetileg talán indokolható módon a két tábor ott teljesen s talán végérvényesen kettészakadt, ami nem biztos, hogy hosszú távon valóban a tudomány érdekeit szolgálja. Még ha az ottani amatőrök körében is kimutatható a délibábos eredetmagyarázatokra és a romantikus „ősgermán mítoszok” ápolására való hajlam, az is vitathatatlan, hogy éppen ezek az amatőrök (s talán éppen ezért) rengeteg objektumot megmentettek, rengeteg emlék vonatkozó történeti és recens anyagát feltárták, mellyel elévülhetetlen tudományos érdemeket (is) szereztek. Az alábbiakban ezekről kísérlek meg átfogó képet nyújtani. Annak ellenére, hogy szórványosan ismerünk ugyan munkákat már a múlt század második felétől, nagyobb mennyiségben, kidolgozott metodikával, szervezetten csak a második világháború utántól datálhatjuk a szakrális kisemlékek kutatását a német nyelvterületen is. Tekintettel az egyes német tartományok nagyfokú autonómiájára, valamint arra, hogy a német nyelvterületen a legutóbbi időkig legalább három-négy ország (Ausztria, az NSZK és az NDK, valamint Svájc) osztozkodott, meglehetősen problematikus megtalálni a szakrális kisemlékkutatás német forrásvidékét. Valószínűleg nem is egy eredőből vezethető le a mára igencsak széles körű mozgalom, amely nyilvánvalóan a középkori kőkeresztkutatásban (Steinkreuzforschung) gyökerezik, bár a népi vallásosság kutatásához való kapcsolódásai is nyilvánvalóak. Az előbbinek már múlt századi előzményei is vannak, s 1932-ben létrejött Nürnberg székhellyel az az egyesület (Deutsche Steinkreuzforschung), amely a mai napig a téma kutatásának egyik legfontosabb német központi intézménye. Mindamellett ez volt az a (bár inkább az archeológia felé közelítő) témakör, amelyet még az egykori Német Demokratikus Köztársaság ateizmussal átitatott ideológusai is megtűrtek, sőt az 1954-ben elfogadott műemlékvédelmi törvényben is helyet biztosítottak számára. Miközben az egyéb szakrális kisemlékeket—képoszlopokat, szentek szobrait stb. — nem tartották műemléki nyilvántartásra és védelemre méltónak, a középkori kőkeresztek hivatalosan is védelem alá estek. Az ateista világszemlélet szemellenzőssége mellett azonban ezt a régebbi helyi 1 E beszámolót az Alexander von Humboldt Alapítvány jóvoltából 1996-1997-ben Németországban eltöltött tudományos ösztöndíjam ideje alatt gyűjtött adatok alapján készíthettem el. Külön köszönettel tartozom Friedrich Kar! Azzolának, Roland Gráfnak, Nelli Kainzbauernek, Günter Meiernak és Harald Quitzschnek, akik voltak szívesek velem tapasztalataikat megosztani, és ezzel hozzásegíteni jelen beszámolóm elkészítéséhez. 131
