Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1934. (53. évfolyam 1-28. szám)

1934-07-19 / 15. szám

134. .oldal.

Somogy vármegye Hivatalos Lapja

15. szám

III. Általános jellegű, de további intézkedést nem igényid rendeletek, értesitések és más közlemények.

Hivatalos másolat.

M. Kir. Kereskedelemügyi Miniszter 29712/V. a 1934. szám.

KÖRRENDELET.

Valamennyi vármegyei és városi törvény- hatóság közönségének. (Budapest székes- főváros kivételével.)

Újabban egyes érdekeltek vitássá próbálták tenni az 1890. évi I. t. c. 99. § ának 17. pontja alatt foglalt azt a rendelkezést, amely vámmentességet biztosit a mezőgazdasági célból közlekedő fogatok és hajtott állatok részére a községi határokon belül, oly értelmezést óhajtván e rendelkezésnek adni, amely szerint az itt biztosított vámmentesség vasúti szállítmányokra is kiterjed.

További viták megelőzése érdekében szükségesnek tartom a kérdésben helyesen elfogadható álláspontot az 1890. I. te. 88. §-ában biztosított jogkörömből folyólag az alábbiakban ismerteti:

Az idézett törvényhely a szóbanlevő vámmentességet „közlekedő“ fogatok és „Hajtott“ állatok részére biztosítja, amiben kellő kifejezésre jut az, hogy a mentesség csak ott érvényesülhet, ahol „közlekedés“, illetőleg „hajtás“ közben találkozhatnak a fogatok (állatok) vámszedő helyekkel: vagyis vámsorompóknál, vámoshidakon vagy kompokon. A vasúton vagy hajón gyakorolt vámszedésre ellenben nem vonatkozik ez a vámmentesség, egyfelől, mert itt csak áruk (szállítmányok) és nem fogatok jöhetnek tekintetbe; a fogatok

az áruk feladása után üresen visszatérnek az állomásról, másrészt pedig, mert a vasúttal kapcsolatban csak szállításról és nem „közlekedésről“ vagy „hajtásról“ lehet szó. Eltérő értelmezésnek csak akkor lehetne tehát helye, ha a törvény — amint ez más helyeken olvasható is — „javak“-ra, vagy „szállítmányokéra vonatkoztatta volna a vámmentességet. De nemcsak a törvény szavaival, hanem annak nyilvánvaló célzatával is ellenkezik az, hogy a mezőgazdasági célból szállított áruk oly kiterjedt köre élvezzen vámmentességet a vasúti szállítás során, mint a hogy ez a vitatott értelmezés mellett bekövetkeznék, mert ilykép alig maradna a vasúton gyakorolható megvámolásnak tárgya és a vámengedélyes önkormányzati testületek ennélfogva az útadó, illetőleg a községi pótadó emelése utján kényszerülnének úti célokra szükséges bevételüket biztosítani, holott a törvény a vámszedésnek, mint újabb bevételi forrásnak engedélyezésével épen az adóztatás terén kívánt könnyíteni.

Végül annak a rendelkezésnek, amely a vámmentességet a községi határon belüli szállításokra korlátozza, nem lenne elfogadható értelme abban az esetben, ha a mentesség a vasúti szállításokra is vonatkoznék, sőt ez a rendelkezés a legnagyobb vigzásság és egyenlőtlenség forrása volna, mert igy indokolatlanul hátrányos helyzetbe kerülnének azok a községek, amelyeknek vaeutiállomása a határokon kívül van azon községekkel szemben, amelyek a saját határukon belül fekvő állomással rendelkeznek.

Mindezekre való tekintettel a vasúton gyakorolt ut- és kövezetvámszedé-