Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1932. (51. évfolyam 1-53. szám)

1932-12-15 / 51. szám

LI. évfolyam

Kaposvár, 1932. december 15.

51. szám.

SOMOGY VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

Évi előfizetési dij 24 pengő, egy szám ára 60 fillér.

Hivatalos és magánhirdetéseket a lap szerkesztősége (vármegyeház) vesz fel.

Hivatalos hirdetések dijai:

Minden szó után

.....................................1 fillér.

Legkisebb hirdetés

.....................................1 pengő.

Magánhirdetések dijai:

2 pengő 40 fillértől 16 pengőig.

„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban, ”Csonka Magyarország nem ország,

Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen." ***“ Magyarország mennyország."

III. Általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő rendeletek, értesítések és más közlemények.

Somogy vármegye alispánjától. 9861/1—1932. szám.

Kaposvár megyei város Polgármesterének és valamennyi községi(kör)jegyző úrnak, mint hatósági munkásközvetítőnek. Tudomásulvétel végett közlöm, hogy a m. kir. földmívelésügyi Miniszter úr Buday Géza háromfai és Müller Alajos somogyud- varhelyi községi jegyzőt, mint hatósági munkásközvetítőket eredményes munkásságuk elismeréséül egyenkint 50—50 pengő jutalomban részesítette.

Kaposvár, 1932. december 14-én.

Alispán helyett:

Dr. Halmos Árpád vm. tb. főjegyző.

M. kir.Vallás és Közoktatásügyi Minisztertől 75.128/VII.—1932. szám.

Ismételten előfordult, hogy leventekö- teles korban levő tanítók, akikre a Testnevelési Törvényben foglalt rendelkezések teljes egészükben fennállanak, az Országos Testnevelési Tanácshoz oly kérelemmel fordultaik, hogy a leventefoglalkozás alól — állásukra figyelemmel — mentesüljenek. Tekintettel arra, hogy a törvény ily felmentésre lehetőséget nem nyújt, az Országos Testnevelési Tanács méltányolva a tanítóságnak, főleg a vidéken kiválóan fontos vezető szerepét, akként intézkedett, hogy a leventeköteles korban levő tanítók mint segédoktatók, esetleg mint oktatók tegyenek eleget törvényes kötelezettségüknek és küllőn körrendeletben felhívta a testnevelést vezető tisztikar figyelmét arra, hogy a tanítóképző intézetekből kikerült fiatal tanítók iránit legyenek ai legnagyobb megértéssel és jóindulattal, azok tekintélyének megóvását tartsák szem előtt és őket a leventeoktatós gyakorlati elsajátításában célszerű útmutatásokkal támogassák. E különleges elbánással szemben fennáll azonban az a követelmény, hogy a fiatal tanítók a leventeoktatói