Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1930. (49. évfolyam 1-53. szám)
1930-02-27 / 9. szám
9. szám SOMOGY VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA 87. oldal mélye és a felesége (özvegye) továbbá családi pótlékra, illetőleg nevelési járulékra igénnyel bíró gyermeke után lehet megállapítani. (2) A temetési segély akár tényleges szolgálatban álló, akár nyugalomba helyezett vármegyei vagy községi alkalmazottról illetőleg ezeknek az (1) bekezdésben említett családtagjairól van szó, az egyesített vármegyei nyugdíjalapot terheli. (3) Az olyan vármegyei vagy községi alkalmazott (ezeknek az (ill) bekezdésben említett családtagja) után, aki végkielégítésben részesült vagy nyugdiját megváltotta, temetési segélyt megállapítani nem lehet. 50. §. Temetési segély mérve. (1) A tényleges szolgálatban elhalt vármegyei vagy községi alkalmazott és ennek felesége után temetési segély címen a legutolsó havi fizetésének 70% -a, a nyugdíjas állapotban elhalt vármegyei vagy községi alkalmazott és felesége után pedig temetési segély címén a legutolsó havi nyugdijának 70%-a jár. (2) A nyugellátásban részesülő özvegy elhalálozása esetén a legutolsó havi özvegyi nyugdíj 70% -a jár temetési segély címén. (3) Az igényjogosult családfő (a tényleges és nyugállományú alkalmazott és a nyugellátást élvező özvegy) a családi pótlékban, illetőleg nevelési járulékban részesülő gyermekének elhalálozása esetén a legutóbbi havi fizetés (nyugdíj, özvegyi nyugdíj) 50%-át kapja temetési segély címén. 51. §. Temetési segély folyósítása. (1) Ha az elhunyt nyugdíjra igényjogosult özvegyet hagyott hátra, ez esetben a temetési segélyt — attól a körülménytől függetlenül, hogy az elhunytat ki temettette el — az özvegy kezéhez kell folyósítani. Minden más esetben a temetési segélyt annak kezéhez kell kiutalni, aki igazolja, hogy a temetési költségeket viselte. (2) A temetési segélyt az ^halálozás napjától számított 10 hónap eltelte után csak egészen kivételes és indokolt esetben lehet utalványozni. D) Kivételes ellátás. 52. §. Méltányossági ellátás az alkalmazottat szolgálat közben ért szolgálatképtelenség esetén. (1) Ha kétséget kizáróan bizonyítani lehet, hogy az alkalmazottnak teljes szolgálatképtelenségét a szolgálat teljesitése közben vagy szolgálat teljesítéséből kifolyóan ért baleset, vagy egyéb hirtelen rendkívüli esemény okozta, szolgálati idejét méltányosságból a következőképen kell számítani: ha még nem volt 9 év és 6 hónapot meghaladó szolgálati ideje, olyannak kell tekinteni, mintha ennyi szolgálati ideje már volna, ha 9 év és 6 hónapi szolgálati idejét betöltötte, őt az egyébként megillető nyugdíjnál magasabb százalékú nyugdíjban lehet részesíteni (2) Ilyen kedvezményes nyugdíjnak csak akkor van helye, ha szolgálatképtelen- séget okozó baleset, sérülés, vagy egyéb rendkívüli körülmény és a teljes szolgálatképtelenség megállapítása között 3 évnél hosszabb idő nem telt el. (3) Az (1) bekezdésben említett körülmények között meghalt alkalmazott özvegye részére, ha az egyéb feltételek megvannak, az ellátás megállapításánál szintén méltányossági számításnak van helye, még pedig: ha a férjnek nem volt legalább 5 évi szolgálati ideje, úgy kell tekinteni, mintha már ennyi volna, ha- a férj szolgálati ideje az 5 évet meghaladta, az özvegyet az egyébként őt megillető özvegyi nyugdíjnak legfeljebb a más- félszeresében lehet részesíteni. (4) Ugyanilyen körülmények között elhalt, de 5 évi szolgálati idővel még nem biró alkalmazott árvái részére a nevelési járulékot is meg lehet állapítani. (5) -Az özvegyi nyugdíj és a nevelési járulék iljren méltányos számításának helye csak akkor van, ha a halált okozó baleset, sérülés vagy rendkívüli esemény és az alkalmazott halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt el.
