Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1927. (46. évfolyam 1-52. szám)

1927-12-01 / 48. szám

754. oldal

48. szám

SOMOGY VAKMEGYE HIVATALOS LAKJA

beállt, tovább mentem. Alig- emlékszem, hogy átmentein egy nagy vasúti hídon, de hogy a hidat, vagy állomást hogy nevezik nem tudom. Haza akartam menni, mikor a csendőrök el akartak fogni, de hogy mért engedtek el, nem tudom. A csendőröktől megint hazafelé vettem utam, hosszú idő múlva erőmet elvesztettem és akkor egy faluba maradtam, hol éjszakára szállást és kosztol adtak, majd hivtak marhát őrizni maradjak olt, mit elfogadtam. Ezeknek nyelvüket én már nem értettem meg, később magyarázták meg, hogy Galíciában járok. Nemsokára megkezdődött az orosz—német háború, mi miatt most is szenvedek Nem értettem mi az a háború ott maradtam állatokat őrizni. A falut nem sokára a háború folyamán összelőtték, hogy melyik háborús fél, nem tudom. S mindenki elszökött ahova tudott a faluból. Én úgymint a többiek szintén elszöktem és elfutottam már nem tudom hova, hol orosz katonák voltak kiktől kenyeret mutogatva, kértem. Azok természetesen adtak kenyeret és megetettek és teát adtak inni. Én náluk maradtam. Kértem őket, hogy vigyenek magukkal, azok ezt nem tagadták meg, nem nézve, hogy egyikünk a másikat nem értette meg. Egész idő alatt a harcvonal mentén voltam, Ök mondták, hogy 2 hónapot töltöttem náluk. E után elvittek Oroszországba, hol jelenleg is vagyok. Mint ahogy elmondják az oroszok ez 1915. május havában történt. S azonban mikor hadifoglyokat hazavittek Oroszországból én akkor semmit sem tudtam és semmit sem értettem. De ha ez most történne akkor én valamit csak tennék. Oroszországban ugyanis a várostól messze egy faluban éltem és igy semmiről sem tudtam, semmit nem hallottam.

Eleinte Oroszországban is állagokat őriztem, de később földet műveltem. Szántottam, kaszáltam, betakarítottam. Jelenleg 1925-ben gyárba léptem és azóta dolgozom egy fafürészelő telepen, mi egy állomásnál van, mit Zapadnaia Doinanak (nyugoti Dvina) hivnak. Azért én mem tudtam, hogy hány éves vagyok. Miután a hadivezetőséghez behívtak, hogy hány éves vagyok. Ez volt 1924-ben. Azt mondták, hogy 21 éves lehetek. Hogy annyi vagyok-e vagy sem, magam sem tudom. Épen azért nagyon kérem a Főnök Urat, nézzen utánna kérésemnek, hogy én Oroszországban mint fogoly, vagy mint menekült vagyok e? Mivelhogy én igen szeretnék megtudni valamit az én hazámról és rokonaimról. Kérem Főnök Urat, hogy az újságban közölje az én dolgomat. Azt tudom, hogy Szerna faluban akkoriban épü’t egy templom és arra is emlékszem, hogy az nem messze volt Budapesttől Arra is emlékszem, hogy volt két testvérem András és Gyula. Engem Miklósnak hivtak, mi volt a vezetéknevem, nem emlékszem. Néhány szóra anyanyelvemből emlékszem, természetesen nem mindenre. Jelenleg oroszul beszélek, irok és olvasok. Mégegyszer kérem fenti dolgokat az újságokkal kő.ölni és az illetékes hatóságnál engem jelentsenek be -kérem továbbá levelemet cim után (podnyesztanczéra) küldeni Kérem Szernát is értesíteni. Ez a szülőfalum, bár én a’ig emlékszem rá. Ha a kérdezősködések pénzbe kerülne, kérem Írja meg nekem s én orosz pénzben meg f®gom küldeni.

Nekem Oroszországban adtak nevet és hivnak Mihály (Mihalylovics) Kurganov. Kérem válaszoljon, mit várva várok. Címem: Oroszország Pszkov Kormányzóság Moszkvai fehér orosz balti vasúti vonal Zapadnaje Dvina állomás fűrésztelep Dvinoles M. M.

Kurganov s. k. A boriték lefordítva: Ajánlott. Magyarország Budapest Posta és Távirda hivatal főnökének (feladó cime és neve) Budapest.

A másolat hiteléül Pschick postafőellenőr.