Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1927. (46. évfolyam 1-52. szám)
1927-07-14 / 28. szám
28. szám SOMOGY VARMEGYE HIVATALOS LAPJA 453. oldal Hivatalos másolat a 20.381—1927. alispáni számhoz. A m. kir. belügyminiszter 64.010—1926. V. B. M. számú körrendeleté. A törvényhatóságnál Őrzött anyakönyvi másodpéldányokból anyakönyvi kivonatok kiállítása és ezekbe a másodpéldányokba utólagos bejegyzések és kiigazítások foganatosítása. Somogy vármegye alispánjának. Ismételten felmerült az a kérdés, hogy azoknak az anyakönyvi kerületeknek a törvényhatóságnál Őrzött anyakönyvi másodpéldányokból, amely kerületeknek a székhelyei Magyarországtól elszakított területen vannak, lehet-e anyakönyvi kivonatokat kiállítani. Az 1904. XXXVI. t. c. 16. §-áp.ak 4. bekezdésében foglalt rendelkezés csupán abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a törvényhatóságnál őrzött másodpéldányokba az Anyakönyvi Utasítás 74. §-a értelmébe feljegyeztettek mindazok az utólagos bejegyzések és kiigazítások, amelyek a másodpéldányoknak felterjesztése (A. U. 72. §.) után az anyakönyvek első példányaiba bejegyeztettek. Nem lehet kétséges, hogy azokból az anyakönyvi kerületekből, amelynek székhelye a Magyarországtól elszakított területre esett, az anyakönyvvezetők az Anyakönyvi Utasítás 74. §-a értelmében vezetendő jegyzékeket az 1918. év vége óta a törvényhatóságokhoz nem terjesztették fel, ha a vonatkozó másodpéldányok megőrzésére illetékes törvényhatóság székhelye Magyarországon maradt. Minthogy ennélfogva ezek a másodpéldányok nem foglalják magukba az 1918. év vége óta előfordult utólagos bejegyzéseket, és kiigazításokat, azokból kivonatokat kiállítani nem lehet, mert az emlitett utólagos bejegyzések és kiigazítások figyelmen kivül hagyásával kiállított auyakönyvi kivonatok nem felelnének meg az An akönyvi Utasítás 71—73 §-aiban foglalt rendelkezéseknek, amelynek értelmében az anyakönyv első és másodpéldányának teljesen egybehangzónak kell lennie és súlyosan sértenék az állami anyakönyvek, illetőleg az azokból kiállított kivonatok közhitelességének az 1894. XXXIII. t. c I. és 28. §-aiban foglalt alapelvét. Igaz ugyan, hogy hivatali elődöm a Belügyi Közlöny 1921. évi évfolyamányak 1233. lapján közzétett 40.915—1921. B. M. számú elvi jelentőségű határozatában kije- tentette, hogy a megszállt területen fekvő székhellyel biró anyakönyvi kerüieieknek a törvényhatóságnál őrzött anyakönyvi másodpéldányaiból a törvényhatóság levéltárnoka kivonatokat állíthat ki, de ezt az intézkedést az akkor fennállott az a kényszerhelyzet tette indokoltá, amely az anyakönyvi kivonatoknak az elszakított területről való megszerzését gyakran lehetetlenné tette. Az utóbbi évek során szerzett tapasztalatok szerint azonban az érdekelt felek ma már rendszerint különösebb nehézség nélkül is megszerezhetik azokat az anyakönyvi kivonatokat, amelyekre szükségük van. Azokban a szórványos esetekben pedig, amelyekben az anyakönyvi kivonat megszerzése nehézségbe ütköznék, a fél kérelmére igénybevehető diplomáciai közbenjárás bizonnyára eredményre vezetne. Ezt a határozatot ennélfogva és még azért is hatályon kivül helyezem, mert a határozat kelte óta a helzzet annyiban megváltozott, hogy az idegen állam hadi ereje által annak idején megszállott területeket a trianoni békeszerződés következtében most már jogilag is az illető államhoz tartozónak kell tekintenünk. Megjegyzem, hogy Románia tekintetében anyakönvi kivonatoknak magánosok érdekében való megszerzését a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes
